Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

szati eset volt. Amikor hazaért, a felesége szelíden megkérdezte tőle: Lajoskám, kaptál valamit? Erre ő azt felelte: Mancikám, nem őnekik kellett volna adni, hanem nekem, mert annyira szegények voltak. Nagyon meghálálták gyógyulásukat a székely betegek a főorvos úrnak. Faluhelyen disznót vágtak, baromfit tartottak és hozták részére a sok finomságot. De ő ezeket nem magának tartotta meg, mert a szíve-lelke látta, hogy még szegényebbek is vannak nála. És ezeknek csomagoltatta és küldözgette széjjel. Nagyon sok helyre vittem én is ilyen csomagot.

69 Rabatin Gábor: Egy szombati napon benn voltam a Sztrilich rendelőjében, miközben jött egy fiatalasszony egy kisgyerekkel. Megvizsgálta a gyerek szemét, és írt egy receptet. Ránézett az asszonyra, majd megkérdezte: - Ki tudja váltani? - Az asszony kicsit dadogott. A Sztrilich benyúlt a zsebébe, kivett egy húszast, odaadta az asszonynak, és azt mondta: - Váltsa ki a receptet, és holnap reggel 8-ra jöjjenek vissza! Az asszony meg volt szeppenve, mert másnap reggel vasárnap volt. Azt mondta: - De doktor úr, holnap vasárnap van! - Azt mondtam, holnap reggel 8-ra jöjjenek ide!

70 Boros László: Azt is tudom, hogy papokat támogattak ők igen erősen, anyagilag. Az egyik káplánnak nem volt kabátja, és akkor Lajos bácsi a télikabátját odaajándékozta neki. Jellemző, hogy mennyire szerették az állatokat. Lajos bácsi már nem élt, amikor Manci néni elmesélte: - Te, ne mondd el senkinek, de mi a kutyával reggeliztünk. Felült a hokedlira, neki is meg volt terítve az asztalnál, és ő is ott falatozott a tányérból. Persze, a praclikat nem volt szabad feltenni az asztalra.

71 Daradics Ferenc: Az ötvenes években volt itt Bonyhádon egy nagy árvíz, kiöntött a határárok. Én is lementem megnézni a nagy vizet, és ott találkoztam a Sztrilich doktorral. A fejem tetején volt négy csomószerü kinövés, zsírmirigy, amit ő észrevett. Azt kérLásd: 2. jegyzetben lévő videokazetta.