Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

titokban magammal hozott és gondosan elrejtett tamburámat és tamburázni fogok. (...) elkezdtem tamburázni, és énekelni hozzá és még táncoltam is. (...) F.[áter] Prefectus sürgősen el akart távolítani az intézetből azon a címen, hogy laza erkölcsű vagyok és esetleg megfertőzöm a többieket is. " Ehhez hasonló eset később is megtörtént vele. 14-15 éves, állami gondozott lányok érkeztek a trachomagondozó intézetbe. Mogorvák voltak és zárkózottak. Sztrilich elővette hegedűjét, és éppen itt tartózkodó Károly öccsével „ olyan gyönyörűen játszottak, ezek a kislányok annyira meghatódtak, hogy könny jött ki a szemükből, és utána egészen megvidámodtak. "

6[ Kalocsán folytatja zongoratanulmányait, majd trombitálni és nagybőgőzni tanul. Az iskola 1914/15-ös értesítőjében megtaláljuk nevét a „stefaneumi fuvó-zenekar" tagjai között.

62 Az értesítő szerint; a fuvó-zenekar „ az intézeti családi kört térzenével örvendeztette meg. A Sz. Imre század nyilvános kivonulása alkalmával ropogós magyar dalindulókkal késztette ritmikus lépésre azt, s csalta ki az utcára Kalocsa közönségét. Fuvó-zenekarunk hatalmas volt, 36 tagot számlált. " Gimnáziumi évei alatt a torna tantárgyból felmentették, mert Kalocsán ő volt a tornadobos, Zentán pedig a trombitás: „míg a többiek másztak meg csúsztak, én addig fújtam és adtam a szignót." A jobb oldalon: Sztrilich Lajos Erőss Gergelyné, bonyhádi lakos, a trachomagondozó volt alkalmazottjának visszaemlékezése. Szóbeli közlés. Lásd 12. jegyzet!