Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Aradi Gábor: Adalékok Tamási mezőgazdaságának 19. századi történetéhez

hogy negyed telek után mindenki köteles egy kocsi trágyát kivinni a város földjére.

62 A szántóföldek trágyázása attól függött, hogy az adott dűlő milyen távolságra helyezkedett el a község lakott területétől. A közelben lévők (pl. Kis mező, Régi Gyöpföldek, Halomtelek, a Kenderföldek döntő része) táperejét pótolták, míg a távolabb lévőket (Öregállás, Szilfai dűlő, Gonozdi bozótra dűlő, Puszta parti, majsai határszéli szántóföldek) csak pihentették.

63 De nemcsak a föld minőségére, hanem a megtermelt, még szabadban lévő terményre is vigyázni kellett. A rendszeres terménylopások megakadályozására a községi elöljáróság 5-6 csőszt, mezei őrt alkalmazott a határban. Kettőt a külső részen, kettőt a belső részen, egyet a Gyöpföldön. Bérüket terményben fizették. 1854-ben minden negyed telkes gazdát arra köteleztek, hogy a szántóföldi művelési ág után 1 kéve

64 őszi gabonát és 1 nyolcados kukoricát juttasson a terményőröknek.

65 A réti földek után ugyanennyit kellett fizetniük. A gyöpföldi csősz, aki a kenderföldekre is felügyelt 1 icce őszi gabona készpénzt is kapott.

66 Ügyelniük kellett a csőszöknek a hidakra és a kutakra is. A legelőfeltörések után a megnövekedett földterület miatt emelkedett a csőszöknek fizetett járadék is. 1857-ben minden negyed telek után a gazdák kötelesek voltak kétszer 1 kéve búzát adni a csőszöknek, akiknek azonban minden további juttatás nélkül a kenderföldeket is felügyelniük kellett. Az 1865-ös szántóföldi területgyarapodás után újabb kétszer 1 kéve búzával emelkedett a csőszök fizetése.

67 TMÖL TNI SZJ 1854. dec. 9. TMÖL SZFI LEÍRÁS 1871. A kéve összekötött növény szálak kisebb-nagyobb csomója. A kévék súlya ezen okból vidékek szerint nagyon különböző, őszi gabonánál 8-15, a tavaszi gabonánál 5-8 kg között váltakozik. = PNL Ez a mennyiség valószínűleg a kévébe rakott kukoricaszárhoz tartozó kukoricacsövek összességének nyolcada lehetett. Három krajcár váltót. Krajcár (ném. Kreuzer, a Kreuz, „kereszt" szóból): pénzegység. Magyarországon (osztrák mintára) I. Lipót (1657-1705) vezette be. Magyarországon a krajcárt az 1892-es pénzreform szüntette meg, de a korabeli iratokban ezután is találkozhatunk ezzel a pénznemmel. = MKL TMÖL TNI SZJ 1852. febr. 7., 15., 1856. márc. 27., 1857. júl. 5., 1865. jan. 18.