Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Aradi Gábor: Adalékok Tamási mezőgazdaságának 19. századi történetéhez

1928 után került sor, amikor a Tolnamegyei Nagykoppány Patak Társulat 1930 és 1933 között jó karba helyezte a medret.

54 Növénytermesztés Szántóföldi növények Tolna vármegye legfontosabb termékei a 19. században a gabona, dohány, bor, gyapjú szarvasmarha, ló, hal. A század nagy részében az egész megyében, így Tamásiban is a meghatározó művelési rendszer a háromnyomásos gazdálkodás volt. A három részre osztott határ egyik részét tavasszal, a második részét ősszel vetették be, a harmadikat pedig pihentetvén meghagyták ugarnak. 1848 előtt ugarként tartották számon a település határában a Rétföldet és a Kismezőt.

55 Őszi vetésű gabonafélékhez tartozott a tiszta búza, a rozs és a kétszeres.

56 A parasztgazdaságokban ebben az időben ez utóbbit vetették a legnagyobb területen. Tavaszi vetésű növényekként tartották számon az árpát, a zabot, a kukoricát, a kölest, a burgonyát valamint a dohányt. Az 1871-ben készült határleírás szerint a művelés alatt álló területeken a háromnyomásos művelési rendszeren belül hároméves vetésforgást alkalmaztak. Első évben búzát, kétszerest és rozst, a második évben kukoricát vetettek. A harmadik évben ugaron hagyták a területet. A község határában található szántóföldek minősége között jelentős eltérés volt. A minőségbeli különbséget osztályozással jelölték. Az első osztályba sorolták Kis mezőt, a Kenderföldeket.

57 A gabonatermelés jelentősége a század második felében megnövekedett. Az ötvenes évektől az 1880-as évek elejéig tartó gabonakonjunktúra többtermelésre késztette a mezőgazdasági termelőket. Magyarországon megindult a hatalmas kiterjedésű legelők feltörése. A példátlan méretű legelőfeltörések, az aszályos évek és az ismétlődő marhavészek következményeként fokról SZALAY/K. NÉMETH 2007. 33. p., IHRIG 1973. 267. p. TMÖL TNI SZJ 1852. febr. 15. Búza és rozs keveréke. TMÖL LEÍRÁS 1871. = KFDI vetésforgó.