Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

III. Tanítás 1. Tanítani a betegeket: a betegségükkel kapcsolatos ismeretekre, a védekezés módozataira, a betegség tovaterjedésének megakadályozására, az egészséges életmódra. 2. Tovább képezni a körzeti orvosokat és asszisztenseket, hogy a trachoma elleni védelem és gyógymód gyakorlatát elsajátíthassák. A fertőzött területet hosszú évekre „ meg kellett szállni ", hogy elkészíthessék annak trachoma-kataszterét. A betegek felkutatását kezdetben Sztrilich egymaga végezte: legtöbbször gyalogosan, később lovas kocsival, majd a járási tanács személygépkocsijával. Kezdetben heti 2-3 kiszállást végzett. Míg Sztrilich felderítő útját járta, a „személyzet"; Sztrilichné, Tóth András és augusztustól, a hozzájuk csatlakozó Végh Katalin (Erőss Gergelyné) rendbe tették a házat. Éjjel-nappali munkával súroltak, meszeltek, mázoltak, a kertben konyhakerti kultúrát teremtettek. „Se hétköznapunk, se vasárnapunk nem volt, ezt fizikailag nem is lehetett csinálni, csak lelkileg. Ki volt zsigerelve az ember" - mondja ma Erőssné, felidézve az akkori időket. Sztrilich, az intézet megalakulásának 20. évfordulójára írt megemlékezésében az induláskori mostoha körülményeket így jegyezte fel: „Még az első évben szereztem egy fürdőkádat. A fürdőkádfölé csináltattam és felszereltettem egy víztartályt - mivel vízvezetékünk nem volt. A víztartályba öntöttünk hideg vizet, belefért vagy 20 liter, a kádba pedig csak annyi melegvizet öntöttünk, melyet az udvarban lévő üstben forraltunk fel katlanban, és onnan vödörrel hordtuk be. A fürdés utáni kádvizet úgy vezettük le, hogy a szennyvíz egy szagfogón keresztül a latrinás WC-be került, és így lett a WC is vízöblítéses. "