Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Aradi Gábor: Adalékok Tamási mezőgazdaságának 19. századi történetéhez

sőbb. A feljebbviteli fórum a jobbágyok használatára ítélt földterületet telkenként további 8 holddal toldotta meg. így az egész telkek után 1320 holdat, a 26 úrbéri zsellér után (mindezt egy teleknek számítva) 26 holdat, a lelkésznek 12 holdat a jegyzőnek 8 holdat, az evangélikus tanító részére 4 holdat, adtak. Ez összesen 1370 holdat tett ki.'

4 A jegyzőkönyvben meghatározták a jobbágyságnak ítélt közös legelő és az urasági legelő határait is. Az urasági legelő Tamási városából észak felé kimenvén az uradalmi birkamajor körül terült el, mely egészen az ozorai és a hársfasorral elültetett útig és a major alatt fekvő Kápolnai kenderföldekig terjedt. Feltehetőleg a terület megegyezett, illetve ennek része lehetett, az 1803-ban elvett Fornád. Erre utal az is, hogy - a szöveg szerint - „ emberemlékezet óta", egy részben földesúri tulajdonban lévő földeket még úrbérrendezéskor adták a jobbágyoknak a telki tartozmányokon felül. Urasági tulajdonban maradt a Tamási csárda körüli néhány holdnyi legelő, a vásárállás, a szedreskert, a temetői területek.

15 A közös legelő egy része északon a Tótkeszibe vezető út mentén található szántóföldeknél helyezkedett el. Északkeleten az urasági birkaakol, a szérűskert, a Gonozdi völgy, az itt található uradalmi szántóföldek és a temető határolta. Egy következő legelőegység a Belátó hegyi legelő, mely a Pincehely felé vezető országútnál húzódott. Innen kelet, délkelet felé haladva a censuális kenderföldek és az úrbéri szántóföldek után terült el a Pusztafél legelő, a Cseréngáti Rétek, melynek északnyugati sarkánál fejeződött be a közös legelő. Annak érdekében, hogy az uradalmi legelő egy tagban legyen, a jobbágyok használatában lévő kápolnai kenderföldeket az uradalom elcserélte a jobbágysággal az ozorai út mentén, a szentmártoni Rétek közt fekvő területtel. Ennél a lépésnél vita keletkezett a két fél között, mert míg a kápolnai kenderföldek minősége egységesen jónak minősült, addig a jobbágyoknak cserébe adandó terület gyengébb termőképességgel rendelkezett. A megoldás az lett, hogy a gyengébb területet nem 1000, hanem ennél nagyobb négyszögöleket (1100, 1200, 1300) 14 TMÖL ÚTI Tamási. 1 hold 1200 négyszögölnek számított. 15 Uo.