Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Gonda Gábor: A nemzethüséget vizsgáló bizottságok és tevékenységük Tolna vármegye Völgységi járasában

nyújtottak be fellebbezést. A vizsgálatok és az azt követő vagyonjogi korlátozások szabályosságát az MFT vitatta, az általa eszközölni kívánt korrekciókat viszont az NH kifogásolta. Eltérően értelmezték a rendelet egyes paragrafusait is. A viszony olyannyira elmérgesedett a két szerv között, hogy a Tolnavármegyei Földhivatal jobbnak látta (mintegy közvetítő szervként) egy egyeztető értekezlet összehívását, a helyzet eszkalálódását megakadályozandó. Az 1945. november 2l-re, a Földhivatal hivatalos helyiségébe összehívott megbeszélés tárgyát képezte többek között az NH-kirendeltség és az MFT tevékenységének szabályozása, együttműködésének összehangolása, az ellenük felmerült panaszok és kifogások kivizsgálása, az NH által letelepítettek igényjogosultságának vizsgálata, valamint a mindkét szerv tisztviselői, alkalmazottai által elkövetett részrehajlási, megvesztegetési vádaknak a tisztázása. Az értekezletre meghívást kapott minden érdekelt, arról mind az OFT-t, mind az NH budapesti központját, sőt az FM-t és a BM-t is értesítették

123 Mindezen előzmények után, több mint érdekes, hogy míg a fenti időpontban megtartott, kulcsfontosságúnak ígérkező értekezleten az MFT teljes vezérkarával, addig az NH Délnyugatmagyarországi Kirendeltsége csupán egy előadóval képviseltette magát. A Megbeszélésen dr. Kovrig Jenő a Tolnavármegyei Földhivatal ügyvezetője elnökölt, aki bevezetőjében ismertette a hivatalokat ért vádakat. Ezek szerint a „megyei Tanács részrehajló, megvesztegethető és rengeteg svábot aki a Volksbundnak tagja volt mentesít, a Népgondozó Hivatal tisztviselőit telepíti le, akik igyekeznek minél nagyobb részt kapni az elkobzott holmikból, a Megyei Tanács nem fogadja el a hármas Bizottságok munkáját, a letelepített személyek az ország söpredékét képezik, akik nem dolgozni, hanem feketézni, sőt dologtalanul élni akarnak. "

I24 Az NH részéről jelen lévő Nagy Sándor nem kívánta a felhozott vádakat a kirendeltségvezető helyett kommentálni, viszont kijelentette, hogy neki személy szerint nincsen panasza az MFT-vel szemben. Ezek után dr. Gulyás Andor, a TMFT elnöke ragadta magához a szót, akinek már volt érdemi mondanivalója. Mint előadta, a TMÖL NH 144/1945.