Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)
Gonda Gábor: A nemzethüséget vizsgáló bizottságok és tevékenységük Tolna vármegye Völgységi járasában
líti, hogy „Bauer apát 57 és Gömbös 58 tanár urak kérik, hogy disztingváljunk a kényszer és az önkéntes SS 59 között, és fogadjuk el a hűség mozgalom 60 igazolásait annak dacára, hogy a listák rekonstBauer (Pór) József (1883-1964). 1931-től Bonyhád apát-plébánosa, az 1942ben zászlót bontó, a Volksbunddal tudatosan szembehelyezkedő „Hűséggel a Hazához!" mozgalom vezetőségének tagja, akit a Gestapo 1944-ben ez irányú tevékenysége miatt letartóztatott. 1945-ben szabadult, visszatért Bonyhádra, ahol haláláig vezette a katolikus plébániát. Lásd: FALUDI 1993 77-79. o. Gömbös Miklós a bonyhádi evangélikus gimnázium tanára, aki szintén tagja volt a „Hűséggel a Hazához!" mozgalom vezetőségének. Vö.: FALUDI 1993. Nem mellesleg Gömbös Gyula egykori magyar miniszterelnök unokatestvére volt. (Ez utóbbi információ Krähling Dániel, a bonyhádi evangélikus gyülekezet lelkészének szóbeli közlése, melyet ezúton is köszönünk.) Az ún. Waffen-SS sorozások-toborzások között különbséget kell tennünk. A második világháború alatt kettő Waffen-SS (és nem SS!) toborzásra és egy kényszersorozásra került sor a magyarországi németek körében. Az első ilyen irányú egyezményt 1942 februárjában kötötte a magyar és a német kormány. E megállapodás értelmében 20.000 magyarországi német önkéntest verbuváltak a Waffen-SS kötelékeibe, akik a bevonuláskor elveszítették magyar állampolgárságukat. Az akció hátteréről, menetéről és következményeiről lásd: SPANNENBERGER 2005 275-292. o. Az 1943 áprilisában e vonatkozásban létrejött újabb kétoldalú megállapodás szintén 20.000 főben fektette le a sorozható önkéntesek számát. Ezen akció sikere érdekében a Volksbund vezetőségének már komoly nyomást kellett kifejtenie a tagság felé. A részleteket lásd: SPANNENBERGER 2005 342-352. o. A harmadik Waffen-SS verbuválás, amely szintén egy bilaterális (bár az előzőekhez képesthez immáron elviekben sem egyenrangú felek által kialkudott), 1944 áprilisában megkötött egyezményen alapult, alapvetően különbözött az első kettőtől. Az önkéntesség elvén alapuló korábbi akcióktól eltérően, ezúttal valamennyi 17 és 50 év közötti magyarországi német (németnek azt tekintették, aki annak vallotta magát) férfinak, halálbüntetés terhe mellett meg kellett jelennie a sorozóbizottság előtt (a távolmaradókat a magyar csendőrséggel vezettették elő), és szinte mindenkit be is soroztak. Ily módon 1944 szeptemberének végéig kb. 55.000 magyarországi németet kényszeríttettek német katonai (a köznyelvben „Muss" [kényszer]-SS-nek hívott) szolgálatra. SPANNENBERGER 2005 362-372. o. A mindmáig ellentmondásos megítélésű „Hűséggel a Hazához!" (általában csak HűHa-ként emlegetett) mozgalmat 1942. január 25-án alakították meg Bonyhádon a Volksbund politikájával szembehelyezkedő (ezért a VDU által németnek el sem ismert [vö. bécsi népcsoportegyezmény]) német származású, de politikailag a magyarsággal azonosuló, asszimilációs programot hirdető, helyi értelmiségiek. A mozgalom létrejöttének háttere és körülményei pontosan nem ismeretesek, de vezetői mindenesetre jó kapcsolatot tartottak