Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Fuksz Márta: A Petrits család

tését. Másrészt a mézeskalácsosok által a mai napig fennmaradó gyertyaöntő technikákat is könnyebben alkalmazták hűvösebb időben. A Petrits család ringen történő öntéssel és cúghúzással is készített, illetve készít gyertyát a mai napig. A 20. század eleje óta a római katolikus plébániák templomi megrendelése teszi ki a nagy részét a gyertyavásárlásnak Az egyháznak nagyobb mennyiségre és különböző méretű gyertyákra van szüksége a vallási szertartásokhoz, ezért is maradt meg a kétféle technika alkalmazása. Öntéssel az igen hosszú és nagy gyertyákat állítják elő, míg a kisebbek cúghúzással készülnek. Februárban a gyertyaszentelő idején (Gyertyaszentelő Boldogasszony, február 2-án) szükség van nagyobb mennyiségre, illetve különleges alkalomnak számít a balázsoláshoz (Balázs-napon, február 3-án) készített gyertya. Természetesen készítenek folyamatosan úgynevezett pincegyertyákat is, ami lehet hatos, nyolcas, tizenkettes. Neve egyben a gyertya súlyát is jelenti. Az öntött gyertyához általában egy font (56 dkg, ma fél kiló)

275 viaszt használtak fel. Attól függően, hogy ebből hány gyertya készült, nevezték el fontosnak, kettesnek, de létezett a huszonnegyedes is. Karácsonyra és halottak napjára egy font viaszból akár 60 db majdnem 1 dkg-os gyertya is készülhetett. Szekszárdon a hatost és a nyolcast értették a pincegyertya alatt, de máshol ettől eltérő súlyúak is léteztek. A paraffin beszerzése a második világháborút követően nem volt könnyű. Az 1950-es években kiutalt mennyiség sosem volt elég, így mindig „külön utakon" szerezték be a többit. Egyrészt a templomokban elhasznált gyertyákból visszakapták a csonkokat, másrészt a budapesti Beliczay cégtől tudtak rendelni. A beváltásánál általában a 4:1 arány működött, azaz 4 kg csonkért 1 kg gyertyát adtak cserébe.

276 Február végétől a húsvétig tartó időszakban kevesebb gyertya fogy, így a készítés „szünetel" ebben az időben. (Kivételt a húsvéti gyertya elkészítésére fordított 2-3 napos munka jelent). Selmeczi Kovács, 1991. 225. p. Petrits József és Stoll László közlései. Stoll László a mézeskalácsos ipar felhagyása (1964) után is gyártott még gyertyát megrendelésre az 1970-es évek közepéig. Legnagyobb templomi megrendelései Bonyhádról és Pécsről származtak. A Petrits család pedig Szekszárd és környéke egyházi megrendeléseinek tett eleget.