Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Fuksz Márta: A Petrits család

első években sokszor a ház körüli munkákra, szőlőmunkákra, nyári aratási idénymunkákra is befogták őket. Jobb helyzetben volt az az inas, akinek édesapja vagy valamelyik rokona ugyanazt a mesterséget folytatta, mint ő. Kíméletesebb bánásmódban részesült, ha nála töltötte inaséveit, ami egy évvel kevesebb is lehetett, tekintettel a rokoni kapcsolatra. A másik eset, ha a szülő tanulóbért fizetett a mesternek, mert így az csak szakmába vágó munkára utasíthatta a fiút, és nem kellett a mester gazdaságában dolgoznia.

6 Ha a fiú kitöltötte az inaséveit, és a céhgyűlésen a mesterek úgy határoztak, hogy szaktudása megfelelő, akkor felszabadították mint inast, és a mesterlegények közé léphetett. Optimális esetben 17-20 éves korában bárki legénnyé válhatott. A tanulóidő szintén 3-4 év volt, amit a legények távol otthonuktól, idegen mestereknél töltöttek el. Ez volt a legény vándorlás szokása. Ha egy legény tehette, rögtön elindult felszabadulása után az útra, és több mester műhelyébe is elszegődött dolgozni. Ezekben az években a legények idegen szokásokat ismertek meg, nyelvet tanultak, továbbadták saját mesterségbeli tudásukat, és elsajátították más vidékek fortélyait, amit visszatérve a szakma megújítására használtak fel. Az 1813-as királyi rendelet kötelezővé tette a hároméves vándorlást, amely alól a legény saját betegségére vagy szülei segítésére való hivatkozással tudott felmentést kérni. Ezt a városi tanács engedélyezhette, de ebben az esetben megkövetelték a vándorlás pénzbeli megváltását. A szokás túlélte a céhes időket, mert még az 1920-30-as években is elmentek más városba, idegen mesterekhez tanulni a fiatalok. Az útról visszatérő legénynek még egy évet segédként kellett otthon dolgoznia (ez volt a mesteresztendő), és csak utána folyamodhatott a céhbe való felvételért. A legényéveket a mesterremek elkészítése zárta le, ami valamely nagy szaktudást igénylő termék elkészítését jelentette. Ha a céh mesterei elégedettek voltak a minőségével, felvették maguk közé a céhbe, és ezzel megszerezte a jogot, hogy törvényesen saját műhelyt nyithatott, inasokat, legényeket tarthatott, a hetipiacon és vásárokon szabadon árulhatta termékeit, azaz nem kontárként, céhen kívüli mesterként űzte 6 Paládi-Kovács, 2000. 342-343. p.