Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Keresztes Hajnalka: Fejezetek a nagyszékelyi német reformátusság életéből

Aszalt gyümölcs és a belőle készült kompót vagy leves a karácsony böjtjén, de más böjti napokon is gazdagította az ebben az időben fogyasztható ételek sorát. Egyes családoknál hagyományszámba ment a borleves és a forgácsfánk. Új kenyér ünnepéhez kapcsolódott az a szép hagyomány, hogy a harangozó ilyenkor kalászokkal díszítette fel a templomot. Az Úr asztalának négy sarkára erős, a legszebb kalászokból összekötött „búzacsokor" lett állítva, nemzetiszín szalaggal. Ezek az aranysárga díszek a szárukon álltak. A legkövérebb kalászokból a vázába is került. A szószéken búzakoszorú volt. A padok végében 3-4 kalászból álló kis „kompozíció" fogadta a mellettük elhaladó gyülekezeti tagot. Szép látványt nyújtott a padsorok mindkét szélén elhelyezett dekoráció, amely a harangozó ügyességét és jó ízlését dicsérte. Természetesen az ünnephez igazodott a prédikáció textusa is. Egyházkelés a maga puritánságában ment végbe Nagyszékelyben. A fiatal anya, amikor a szülés után először jelent meg a templomban, a lelkész észrevette és imádságban áldást kért az édesanya, gyermeke és családja életére. A fiatalasszony már nem a korábbi helyére ült, hanem a kortársak között azokkal egy padba, akiknek gyermekük volt. Az évek múlásával mind hátrébb foglalhatott helyet. A módosabbak az alkalmat még ünnepélyesebbé tették azáltal, hogy az egyháznak adományoztak valamit, például terítőt.