Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Keresztes Hajnalka: Fejezetek a nagyszékelyi német reformátusság életéből

Selyem Keszkenő. Ezeken kívül még egy kisebb kotzkás Abrosz és egy Selyem Keszkenő a Keresztelőedényre. "

64 A keresztszülők tisztelete a gyermek egész életét végigkísérte. Újévkor jártak a gyerekek köszönteni (vincsázás) és az első, akihez elmentek, a keresztszülő volt, csak azután következtek a nagyszülők, majd a rokonság. Újévkor a „Got" annyi nagy kalácsot sütött, ahány keresztgyermeke volt. Ennek a kalácsnak baba formája volt és az ügyesebb keresztmamák még koszorút is tudtak fonni a kalács-baba fejére tésztából. Cukros vízzel kenték meg a tetejét, hogy szép fényes legyen.

65 Olyan volt a mérete, hogy a kemencébe éppen beleférjen, gyakran az egy métert is elérte. Ezt azután a „Patenkind", miután jókívánságait az újesztendő küszöbén elmondta, nagyobb szalvétába csomagolva vitte haza. A konfirmációig kaptak ajándékot a gyerekek a keresztszülőktől. Húsvétkor piros tojás, tojáscukor járt, de ezen a tavaszi ünnepen is vihetett haza egy hatalmas fehér kalácsot a szalvétába csomagolva, csak most nyúl formájút. Bathó Lajosné emlékezetében még az is élénken megmaradt, hogy amit ő kapott az egy méter körüli kalács-nyúl volt és olyan volt, mintha futna. Valóságos remekmüvek voltak ezek a kalácsok. Azután legközelebb az esküvőn volt komoly feladata a „Pate"-nak, ugyanis a keresztapák voltak a tanúk. A konfirmáció előtti újévkor, vagy a konfirmáció napján szokás volt, hogy a konfirmandus verset mondott keresztszüleinek, melyben megköszönte a hitbeli nevelést és egyben el is köszönt tőlük. Ezeket a versikéket egy helybeli „ rímfaragó " írta, a gyermekek megtanulták azokat, vagy a lelkész tanította meg nekik. A keresztszülőket „Pate"-nak és „ Got "-nak szólította a gyerek. A keresztelés a szülést követően, két-három nap múlva történt és a bábaasszony vitte a gyermeket a keresztanyával együtt a templomba. Később, már több idő eltelt a születés és keresztelés között és az édesanya is részt vehetett. A betegesnek látszó csecsemőt azonnal megkeresztelték háznál. Komatálat szokás volt vinni 5 napig, de csak reggelit és ebédet. A reggeli kávé és kalács Egyházkerületi és egyházmegyei gyűlések jegyzőkönyve 1811-1832. Német Egyház, Nagyszékely 50-57 p. Bathó Lajosné közlése 2007. március 11-én.