Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

magyar külügyminiszternél is (1937. november 1.): „Alulírott, dr. Sztrilich Lajos mádi lakos, körorvos, azon alázatos kéréssel járulok Nagyméltóságod elé, hogy kegyeskedne az S.H.S. külügyminisztérium révén az S.H.S. állampolgárság kötelékéből való kibocsátásomat a legkegyelmesebben kieszközölni. (...) Az S.H.S. katonai nyilvántartóból való sürgős törlésem annál is inkább volna nagyon fontos, mert szegény beteg édesanyámat, ki özvegyi nyugdíjból tengődik, állandóan zaklatják (...) miattam, és beteg édesanyámat, mint orvos sem látogathatom meg, mert leutazásom esetén (...) azonnal, mint katonaszökevényt lefognának és elzárnának. " Folyamodik Jugoszlávia magyarországi követéhez (1938. márc. 5.), és Törs Tibor országgyűlési képviselőhöz is (1939. júl. 8.), mindhiába. Félelmei miatt 1929 óta nem járt szülőföldjén. Állampolgári kötelékétől nem tud szabadulni; a jugoszláv követség nem válaszol, a magyar hatóságok eltolják maguktól kérelmét: „ Tisztelettel felkérem egyúttal Nagyméltóságodat - írja a külügyminiszter a belügyminiszternek - hogy méltóztassék a folyamodót pótlólag értesíteni arról, hogy amennyiben a budapesti jugoszláv királyi követségtől, benyújtandó kérvényére bizonyos idő múlva választ nem kapna, hajlandó volnék kérvényének sorsa felől, anélkül azonban, hogy az elbocsátását és a törlést a magam részéről is kifejezetten kérném - érdeklődni. " Sztrilich Lajos helyzete akkor oldódik meg, amikor a 3. magyar hadsereg 1941 áprilisában bevonul Délvidékre, s az országrész magyar katonai közigazgatás alá kerül. A magyar királyi honvéd vezérkar főnökének 1. sz. közigazgatási parancsa értelmében az elfoglalt területekről „ azokat, akik nem Nagymagyarország (...) területéről valók, a katonai közigazgatási hatóságnak ki kell utasítaniok. (...) A jugoszláv köztisztviselők vezető állásban nem maradhatnak. " A megüresedett állások betöltésére az anyaországból toboroznak személyeket, így orvosokat is. Sztrilichnek megnyílt a lehetősége ahhoz, hogy magához ölelhesse régen látott családtagjait, hogy visszatérjen imádott szülőföldjére. A belügyminisztérium 2580/1941. sz. rendeletével (1941. június 3.) a Bács-Bodrog vármegyei Gombos községbe vezényelték: