Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Major Attila: Tolna nagyközség villamosítása

érzékelik a nappali világosság csökkenését, és ha az elér egy megadott értéket, akkor automatikusan bekapcsolják a lámpákat. Egy község, város villamosítása egy soha véget nem érő tevé­kenység, soha nem lehet kijelenteni, hogy na, mindennel készen vagyunk. Az elektrotechnika, az elektronika rohamosan fejlődik, egyre-másra jelennek meg az újdonságok, amelyekre a kifejleszté­süktől már nem kell éveket, évtizedeket várni, míg bevezetésre ke­rülnek, hanem azonnal megjelennek a hétköznapokban. A mai helyzeten már csak az jelentene komoly változást, ha a szabadvezetékes hálózatról áttérnének a földkábeles hálózatra. A sza­badvezetékek sok meghibásodási lehetőséget rejtenek magukban. A nyári hőségben a vezetékek megnyúlhatnak, anyaguktól, méretüktől függően különböző mértékben, és ez erős szélben okozhatja az úgynevezett „összecsapódást", ami zárlatot okoz a hálózatban, és áramszünetet a fogyasztóknál. Egy időben alkalmaztak műanyagból készült távtartókat, de azok már régen tönkrementek, s erős szélben még inkább hozzájárulnak a vezetékek lengéséhez. A földkábeles hálózat kiépítése viszont drága, hosszú és nehéz munka. Ezért még valószínűleg sok időnek kell eltelnie, mire eltűn­nek az utakat, utcákat elcsúfító, vezetékektől roskadozó oszlopok. „ Összecsapódást " gátló műanyag távtartó maradványa

Next

/
Thumbnails
Contents