Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Major Attila: Tolna nagyközség villamosítása

értő az ajánlatot és a pótajánlatot a községre nézve, különösen pedig a fogyasztókra nézve nem tartja előnyösnek, mert az áramegységárak mindenképpen magasabbak lennének bérbeadás esetén, mint házi kezelésben. A szakértő a házi kezelés fenntartását javasolja, de a villamos mű szabályrendeletének átdolgozása mellett. Szerinte egy igazgatóságra kellene bízni az irányítást, melynek élén egy ügyvezető igazgató állna. Az igazgatóságot teljes rendelkezési joggal kellene felruházni, és az elöljáróságnak, valamint a képviselő-testületnek csak a törvényszerű vagyon-felügyeleti joga maradna meg. így a testület a bérbeadást leveszi napirendről, és utasítja az elöljáróságot, hogy a villamos mű szabályrendeletet a szakértői vélemény szerint dolgozza át. A hálózat állapota közben fokozatosan romlott. 1923 elején a villamos mü üzemvezető bizottsága szóvá tette,

76 hogy a faoszlopok közül nagyon sok olyan állapotban van, hogy az esetlegesen bekövetkező károkért, vagy balesetekért nem akar felelősséget vállalni. Az elöljáróság ezért intézkedik arról, hogy 100 oszlopot sürgősen szerezzenek be. De az anyagiak megint gondot okoznak, ezért az elöljáróság elrendelte, hogy a villamos mű szabályrendeletének 44. §-a alapján minden fogyasztótól az 1922. évi december havi áramdíj számlájának összegével egyenlő összeget szedjenek be, és azt kamatmentesen tudják be az 1923. évi december havi áramszámlába. Molnár István ismét a villamos mű tulajdonosváltása mellett szólal fel. Javasolja, hogy a villanytelepet a fogyasztóknak adják át, és részvénytársaságként üzemeltessék, hiszen az előfizetők tartják fenn. Többen is hozzászólnak, mert kivitelezhetőnek tartják az ötletet, de aztán a főjegyző elmagyarázza, hogy a villamos mű a község tulajdona, és ez a tulajdon éppen olyan, mint bármely más magántulajdon. Ez egy vállalkozás, melyet a tulajdonos kezeltet, és a rezsiköltségeket és az esetleges hasznot azoktól szedi be, akik a vállalkozás által előállított villamos áramot megveszik. A fogyasztó az általa befizetett pénzért ellenszolgáltatást kap. Ha a felszólaló képviselők javaslata valóra válna, az azt jelentené, hogy minden gyárnak tulajdonosává válik az, aki a gyártott cikkből vásárol. Tehát ez az út nem járható. TMÖL Tolna nk. kjkv. 1923. január 25.