Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Major Attila: Tolna nagyközség villamosítása

A II. rész: „A villamos mű hálózatába csatolandó berendezések szabályzata. " Ma már „ ősi szabály "-nak nevezhetjük a következő paragrafust: „21. § Az utcai vezetékhálózattól a berendezések fő ólombiztosítójáig szolgáló csatlakozó vezeték (ma: méretlen vezeték) elkészítését, javítását vagy megváltoztatását a községi villamos mű kizárólag magának tartja fenn. " Ugyancsak máig érvényes paragrafus: „22. § A fő ólombiztosítókat és áramszámlálókat csakis a községi villamos mű szállíthatja és állíthatja fel az áramszolgáltatási feltételekben megállapított szerelési díj mellett. 23. § Az áramszámláló után következő berendezést bármely, ezen iparra engedéllyel rendelkező iparos készítheti. " Tekintettel arra, hogy akkor az MSZ, a Magyar Szabvány még nem létezett, helyette a „Magyar Mérnök és Építész Egylet" adott ki olyan alkatrész-katalógust, amely tartalmazta azokat a berendezéseket, vezetékeket, amelyeket a villamos berendezések építéséhez, szereléséhez fel lehetett használni. Ha a szerelés elkészült, azt be kellett jelenteni a villamos üzem vezetőjének, és kérelmezni kellett a felülvizsgálatot. A felülvizsgálat abból állt, hogy a megszemlélték az egész berendezést, megmérték a szigetelési ellenállást. A szigeteltség minimumaként megkövetelték, hogy a normális üzemfeszültség mellett egyik vezetőből a másikba, vagy a vezetékből a földbe több mint 0,001 A (szivárgó-áram) ne mehessen. A berendezés teljes megterhelése mellett 5%-nál nagyobb feszültségesés nem engedhető meg. A mai szabványok szerint is a szivárgó áramot jóval kisebb értékűnek engedik meg, mint az úgynevezett „élettanilag veszélyes áramerősség. "

66 Kádár Aba: Erősáramú zsebkönyv. 1201. old. 1976.