Tolna Megyei Levéltári Füzetek 12. Tanulmányok (Szekszárd, 2009)

Steib György: Sztrilich Lajos

kök magyarországi jelenléte megpecsételődött - Zenta örökre beírta magát a magyar történelem dicsőségkönyvébe. Sztrilich Lajos itt kezdi meg iskolai tanulmányait az 1909/10es tanévben. Értesítő könyvecskéjéből kitűnik, hogy csak magyarul beszél. Családjával, barátaival, magyarul érintkezik. Idegennyelv-tudása felnőtten is igen szerény: németül és szerbül tud gyenge szinten. Értelmiségi szülők gyermekeiből áll össze baráti társasága. Színházasdit játszanak, „katonazenekart" létesítenek, amelyben a vonós hangszereket botok, a nagybőgőt seprünyél, a fúvós hangszereket tölcsér és kályhacső képviseli. A szerepjátékok már jelzik felnőttkori kedvteléseit. Elemi iskoláinak végére kijárja a tánc- és illemtanodát. E foglalkozásoknak fontos szerepük volt abban, hogy kialakítsák az úri középosztály gyermekeinek viselkedését, a pedáns öltözködés iránti igényt, hogy a tanulók elsajátítsák a társalgás, az ismerkedés, a jó modor és az együttlét normáit. Mindeközben megtanulhatták a majdani bálok tánclépéseit is. Zentán „érinti meg" a zene, itt indulnak zenei tanulmányai. Sztrilich Lajos hosszúra nyúlt, és sok leágazással tarkított tanulmányainak szintje jellemzően jó közepes volt. Nem volt éles eszű, eminens típus. Ha „vitte valamire", azt szorgalmának, szervező- és rendszerező képességének, szívósságának köszönhette. Az 1913-ban IV. osztályt végzett ifjú válaszúthoz érkezett; dönteni kellett jövőjéről. Valószínű, a családi tanács választhatta Kalocsát, a Jézus-társasági (jezsuita) főgimnáziumot. Bács-Bodrog vármegye egyházi tekintetben a kalocsai egyházmegyéhez tartozott. Kalocsán járt iskolába édesapja is. A hagyomány, a család katolikus beágyazottsága törvényszerűen jelöli ki ezt az irányt. A kalocsai Szent István király nevelőintézet (a Stefáneum) és a főgimnázium; egy értékrend fundamentumai voltak. Garanciája annak, hogy a család hagyományos eszmerendszere, viselkedéses gondolkodásmódja átöröklődjön. „Édes jó Apám vitt el Kalocsára, és hagyott ott nyugodt szívvel, hogy igen jó helyre került fiacskája az intézetben" - írta visszaemlékezésében. A katonás