Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Kaczián János: A Tolna megyei akadémikusok • 23

intézményi körülmények között érték el, hiszen a levéltárat szinte folyamatosan toldozgatták, bővítgették és csak 1990-re jutottak el oda, hogy a Kossuth utcai központ udvarában fekvő épület felújításával tágas, korszerű raktárakhoz jutottak. A raktárak felszereléséhez azonban ezt követően még évek kellettek. A kutatás és mindennapi levéltári feladatok teljesítése mellett, a BML jövője érdekében, nagy súlyt helyezett a személyi feltételek, a szakmai képzettség fejlesztésére. Fiatal, egyetemen történelem szakot végzettekkel gyarapította a levéltár munkatársi gárdáját. Az új levéltáros nemzedék számára a képességpróba lehetősége, a feltáró munka, a publikáció feltételei mindig biztosítottak voltak. Szakmai felkészültségük gyarapítása érdekében támogatta továbbtanulásukat. Az országban egyedülállóan 1984-ben egyszerre négy fiatal diplomás kapott lehetőséget az ELTE levéltár kiegészítő szakán a másoddiplomás képzésben való részvételre. Az intézményi áldozatvállalás eredményeként 1987-ben a végző 19 hallgatóból négyen Baranyába vihették haza új oklevelüket. A vezetőgárda többsége közülük került ki. A tanácsi rendszerben határidő nélküli tartammal kiadott intézményvezetői, igazgatói megbízásokat, az önkormányzati formában, tehát 1990-től a pályázattal elnyerhető, 5 éves időtartamú megbízások váltották fel. Baranya megyében úgy tűnt, megállt az idő, mert miközben teltek az évek, nem került sor új levéltárigazgatói pályázat kiírására. 1990-199l-ben szinte valamennyi megyei levéltár élére új vagy a régi vezetők kaptak határozott idejű, fél évtizedre szóló megbízást. Szita direktor belefeledkezve a tudományos kutatásba, egyre többet bízott az új vezetőkre, mind gyakrabban nem ő vett részt a felettes szervvel folytatott eszmecseréken. A számos külföldi kutatás lehetőségének egyikét jelentette az 1992. augusztus 29 és december 4 közötti időre kapott ösztöndíja Németországba. Amikor hatvanadik életévében az igazgatói pályázatot a fenntartó önkormányzat megjelentette, a bizalom hiányát érezve, nem is pályázott, nyugdíjba vonult. Nem lett tehát első számú vezető. Valójában a direktor címet nem is hiányolta [bár ennyi év után neki a címzetes igazgató elnevezés dukált volna!], csak a török téma kutatásának folytatása foglalkoztatta, az meg biztosítottnak látszott, hiszen az utódtól, ennek lehetőségre ígéretet kapott. Az 86