Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Solymos Ede: A Dunaföldvár – bátai Halászati Társulat története • 415

1927 5 angol- — na — — — — tok 85 1928 3 angol- — na tok 36 1929 tok 195 1934 tok 40 kg — 4 tok 35 kg — — — 1935 tok 40kg — — 4 tok 11 kg — — — 1937 Törpeharc sa8 kg márna " menyhal — — — — baráthal — — Érdekes, hogy a márnát, menyhalat, kárászt, compót különlegesnek tartják. A csukánál talán a mennyiség volt szokatlan. A tok és viza, ha kis példányokban is, de még előfordult. Ugyanazokon a részeken, ahol hajdan is rendszeres volt a vizafogás. Előfordult angolna is, akkor, amikor a Balatonban még nem telepítették, tehát más úton került a Dunába. 1937-ben a törpeharcsa is még ritkaságnak számított

18 Az 5. kérdés c/ pontjára a válasz nem egyértelmű. Egyik a halászok számát adja meg, a másik a halászatból élőkét, azaz a családot is beszámítja, de teljesen valószínűtlen, hogy csak a feltüntetett szerszámokkal dogoztak volna. De így is fogalmunk lehet a létszámról. 1937. I. 3db kerítő, 6 napszámos II. 8 db 50 m húzóháló, fenékhorog, dobó, milling, 18 család III. Nagy- és kisszerszám, IV. húzóháló, laptoló, balintháló, 28 fő VI. 3 kis húzóháló, 30 fő VII. 6 db, összesen 400 öl húzóháló, fenékhorog, cca. 80 ember. TML. Ai. IX. 286/ 438