Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Töttős Gábor: A tolna megyei időszaki sajtó kezdetei • 371

nénk vele, sokkal inkább azért, mert ebben a közvéleményben már az újság létének minden érzékeny pontját világosan sejteni lehet. Ezek sorra vétele és vizsgálata feladatunk. Legelőször azt kell eldöntenünk, a közönség valóban határozhatott-e arról, hogy a lap fennmaradjon, vagy arról, hogy szerkesztői gárdáját másikkal cserélje fel. Elvileg és látszólag mindkét esetben dönthetett, de lényegében egyikben sem. Hiba lenne, az előfizetésről föltételezni, hogy bármilyen módon is képes lett volna összefogásra: izolált, esetleg kis csoportokat kell elképzelnünk, ezek pedig nem tudhattak, és nem akarhattak föllépni az egyetlen helyi újság ellen, amely értük, róluk szólhat. Ha ezen a téren elégedetlenek is lehettek, annak úgy adtak inkább kifejezést, hogy inkább a meglevő lapot akarták formálni, s nem megszüntetni. Már a Tolna megyei származású újságírók bemutatásánál felvázoltuk azokat az okokat, amelyek miatt nem vállalkozhattak az első helyi lap megindítására. Nagyjából ugyanaz érvényes arra lehetőségre is, hogy a megindított újság szerkesztését átvegyék. A döntő érvek között nem utolsó, hogy - amit a Közlöny nem véletlenül hangoztat - ingyen, vagy bizonytalan, távoli időben gyümölcsöző vállalkozásba nem szívesen fognának: nekik sem lett volna különb hírszolgálatuk, több levelezőjük, számosabb előfizetőjük. S még valami, ami döntő: a helyi viszonyokat sem ismernék jobban, sőt más polgári foglalkozás híján nem lenne lehetőségük egy esetleges bukás után a visszavonulásra. Pedig voltak, akik örültek volna annak, ha minél rövidebb idő alatt befejezné pályafutását a frissen indult hírlap. Közéjük tartozott a már említett szomszéd megyei sajtó, amelynek Bonyhádról és Dombóvárról is több előfizetője kerülhetett - a Tolnamegyei Közlöny indulásáig! A harmadik szám Napihírek és újdonságok rovata így tanúskodik erről: „A Pécsbaranyai Közlöny azon félelmének ad kifejezést, hogy lapunk előtt becsapják az ajtót; mi daczára ezen nem egészen jóakaratú megjegyzésnek, őszinte baráti és szomszédi érzelmünknek adunk kifejezést.. "' S még akkor nem is említettük azt a számtalan névtelen levelet, amelynek a nyomait már az első számtól! - a Szerkesztői üzenetekben látni. 51 Napi hírek és újdonságok = TK 1. évf. 1873. márc. 19. 3. sz. 3. p. 405