Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Töttős Gábor: A tolna megyei időszaki sajtó kezdetei • 371

figyelemmel kísérjük a hazai irodalom s művészet termékeit, úgy a külföldi jelentékenyebb tudományos mozzanatokat; - ezáltal óhajtjuk az olvasási vágyat, a szellemi élvezetek naponkénti szükségérzetét általánosítani". Kecsegtetésben tehát nincs hiány: bármelyeik fővárosi napilappal versenyképesek - a célkitűzések... Sokkal kevésbé mondható el ugyanez a megvalósult tárcarovatra. Az első tényező, amely a célok elérését meghiúsította, az, hogy egész egyszerűen nem volt tárca a 44 megjelent szám közül öt esetben. Rögtön a 2., majd a 13., 15., 24. és 29. szám látott napvilágot olvasmány nélkül. Különösen akkor furcsa ez, ha tudjuk, a 24. szám előtt és után egy folytatásos történetet közöl a lap, a 29ben pedig éppen az említett mű után nincs semmi a rovat számára. A bajok egyik oka lehetett az a jelenség, amit a nem tárcaíró alkatú Boda Vilmos vetett papírra az Egy tárcaíró kínszenvedése című kényszer szülte írásában. (Érdemes megfigyelni, hogy a párbeszédekkel mily nagyszerűen igyekszik kitölteni a tárcára szánt helyet; nem kevésbé szemléletes annak bemutatása, mi minden esküszik össze a jobb sorsra érdemes járásbíró ellen munkája közben.) „Kopogtatnak. -Tessék! -Kérek tárcacikket a jövő lap számára. -Ugyan hagyjon nekem békét, vagy azt hiszi, hogy itt valamelyik perből lehet készíteni?! Azt írjam le, hogy Huberné minek nevezte Zapflnét, vagy hogy Bogár Jancsi miként ütötte főbe Piros Pistát?! -Kérem ássan ('alássan') nem várhatok, mert különben a lap nem jelenhetik meg kellő időben! —Csak egy kis türelmet, majd tudakozódom valahol valami tárgy után. -Hanem holnap reggelig megkapom? -Meg lesz. (!) S a tárcaíró elindul tárgyat keresni. —Nem tudsz valami újságot pajtás? -Neked nem tudok, mert ti már belenyúltok a családi élet szentélyébe. -Nem akarok semmit tudni rólatok. Előfizetési felhívás... =TK 1. évf. 1873. márc. 5. 1. sz. 4. p. 392