Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Töttős Gábor: A tolna megyei időszaki sajtó kezdetei • 371

mivel fogalmunk sem lehet arról, mennyit bírt el a korabeli helyi olvasó, mit értett meg egy esetleg magasröptű gondolatokkal bővelkedő, ám nem a „közfogyasztás" céljaira szánt gondolatsorból. Ami a főváros emberkohójában természetes lehetett, az a hajdani Tolna vármegyében éppenséggel megbotránkoztathatott volna. Egy bizonyos: nem áldozhatnak fel semmit a stílus oltárán, mert, ha ez nem is mellékes, - Ambrus Zoltán gondolatait kölcsönözve - „A hírlapnak ellenben az első, a legfőbb célja, s jóformán az egyetlen mindennapos törekvése, amely állandó, mindig megújuló: az, hogy minél inkább elterjedjen, minél nagyobb közönségre tegyen szert. Nála ez létfenntartás kérdése; s olyan kérdés, amely mellett minden egyéb eltörpül". Igaz, Ambrus nagyszabású lapban és napisajtóban gondolkodik, azonban az induló Tolnamegyei Közlönyre éppígy találóak e mondatok. Négy szempontból vizsgáljuk a következőkben az első évfolyam vezércikkeit: a cím, a szerző, a műfaj és a tartalom szemszögéből. Ezek együttesen alkalmasnak látszanak arra, hogy sajátosságaikból következtetéseket vonhassunk le, jellemezve ezzel némiképp az indulás nehézségeit, gondjait. A vezércikkek címe azért fontos, mert figyelemfelkeltő ereje átsugározhat az egész újságra, közömbössége viszont a továbbiakban olvasására is károsan hathat. Azt a legszerényebb követelményt állítottuk föl, hogy egyáltalán valamilyen szöveg legyen a cím, szemben azzal az esettel, amikor csupán a keltezés szolgál címül. A 44 lehetőség közül 22 esetben volt valódi cím, igaz, ezek egy része olvashatatlanul terjengős, de mégsem puszta keltezés: gyakran jelzi, a cikkíró miről, mit, hogyan akar mondani, szívességet tesz ezzel az olvasó kényelmének, felkelti figyelmét. A valódi cím elhagyása egy negyedrét lapocska esetében nem szerencsés: az amúgy is csekély terjedelem legfontosabb részét teszi homályossá; mégis 21 esetben keltezéscímet találunk, egyszer pedig a kettő kombinációját, úgy, hogy a keltezés kiemeltebb helyen áll a valódi címnél. AMBRUS, 1978. 14. p. Az előbbit valódi címnek, az utóbbit keltezéscímnek nevezzük. 387