Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329

tak abban, hogy a választási reform körüli vita felélénkült, sőt a kérdés az 1905-ös választást követően elmélyülő politikai válság küzdelmeinek központjába került. Ekkor a Fejérváry-kormány részéről még - vélhetően taktikai megfontolásból - az általános és titkos, községenkénti szavazáson alapuló választójog bevezetése is i o c felmerült. A politikai jogok kiszélesítésen túl ez a tárgyalt témánk szempontjából is jelentős előrehaladást jelentett volna, nagymértékben szüntetvén meg a katonai karhatalom választásokhoz történő kirendelését szükségessé tevő kockázati tényezőket. Hiszen míg a választójog kiszélesítésével gyökeresen csökkent volna a közvetlen hatalmi, politikai befolyásolás hatásfoka, addig a pártállás nyilvánosságának megszűntével jelentősen szűkülhetett volna a korteskedés hagyományos eszköztára: a választók etetéseitatása, megvásárlása, napidíjak, fuvardíjak fizetése. Ez, párosulva a községenkénti szavazás bevezetésével, ami a választók szavazás napján történő utaztatását, egy településre való koncentrálását tette szükségtelenné, elősegítette volna a korszak választásait jellemző kísérőjelenségek, atrocitások visszaszorulását, megszűnését.

136 A korszak hátralévő választásait (1905, 1906, 1910.) még szintén az 1874. évi törvény alapján rendezték. Ez pedig a dualizmus általános válságjelenségeivel tarkított, kiélezett hazai (párt)politikai helyzetben a korábbiaknál nagyobb mértékben tette szükségessé, lehetővé a katonai karhatalom alkalmazását. Például a hatalomba visszatért, korábbi kormányzó elit (Nemzeti Munkapárt) győzelmét hozó, 1910-es választásokat követően az ellenzék azzal vádolta a kormányt, hogy győzelméhez 413 kerületből 380-ban a katonaság segítségét is igénybe vette. Jászi Oszkár véleménye szerint pedig olyan mértékű haderő-koncentrálásra került sor, hogy a külföldi megfigyelők már általános mozgósításra gondoltak. 135 HANÁK, 1978. 568-608. p. 136 A Néppártnak megalakulása óta programjában szerepelt a választójog reformja mellett a községenkénti szavazás bevezetésének gondolata. SZABÓ, 1977. 205-206. p. illetve MÉREI, 1971. 144-154. p.; Ennek időszerűségét a párthoz közelálló pécsi lap 1901-ben a következőkkel indokolta: „Ha a polgárok községenként szavaznának, akkor nagyon meg volna könnyítve a dolog, mert elesnék a fuvarbér, elesnék az etetés-itatás és megszűnnének azok az izgalmak, amelynek vége legtöbbször véres verekedésben vagy katonai brutalitásban talált állítólag helyes megoldást. " Pécsi Közlöny 1901. 11.10. 137 JÁSZI, 1982. 429. p. 366