Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)
Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329
Imre tamási aljárásbíró - aki mint érdeklődő vett részt a választáson - vallomására alapozta, amelynek hitelét a miniszter azzal kívánta semmissé tenni, hogy idézett abból, miszerint a Reberits által indokolatlan fegyverhasználatra „mikor a veszedelem a legnagyobb volt" került sor. 1-5 A miniszter mindezek után új eljárás indítására nem látott okot, amiképp a csendőrök kitüntetését is helyénvalónak és megalapozottnak tartotta. Kifejtette - és egyben visszautasította Darányi inszinuációját -, hogy a csendőrök nem azért kaptak kitüntetést, mert honfitársaik vérét ontották, hanem mert a körülményekhez képest minden tőlük telhetőt megtettek, hogy az izgatott hangulatot lecsendesítsék, és csak a „legvégső pillanatban", mikor már a függetlenségi választók „felkoncolásától" lehetett tartani, használták fegyverüket. 126 Ahogyan a miniszter fejtegette: „Ezek a csendőrök imponáló higgadtsággal viselték magukat, amennyiben a kelleténél többet egyáltalában nem lőttek és így a felesleges vérrontást elkerülték." Ugyan a fegyverhasználat körülményeinek, jogosságának kérdését szorosan nem érinti, érdemes egy pillanatot vetni az interpellációé és a miniszteri válasz pártpolitikai vonatkozásaira. A pártpolitikai szempontokat, elfogultságot Darányi Ferenc feszegette, mire a miniszter nagyvonalúan válaszolt: „ itt a szabadelvű párt van, és annak én is híve vagyok, ott pedig egy függetlenségi és egy néppárti állott egymással szemben, az pedig mind a kettő igen tisztelt ellenzéki, hát akkor mi érdekem van nekem pártpolitikát követni? ". Bár a miniszteri válasz elhangzásakor a Néppárt és a függetlenségi párt közt már szoros szövetség állott fenn, arra reagálva, Darányi a választáson közreműködő közigazgatást - különösen Szévald főszolgabírót, aki szerinte ,, egyszerűen politikai 1-5 OGYK KN 1904. június 11. 149. p., Reberits törvényszéki vallomásáról néhány szóban ld. Tvm 1903. június 21. 5. p. ,^4 vizsgálat sorún kiderült, hogy Horváth csendőr két társával együtt a kődobálások, vérig sértő szidalmazások daczára önuralmát, és lélekjelenlétét nem vesztette el és társaival együtt csak a legválságosabb pillanatban használta fegyverét. " - mondta a miniszter. OGYK KN 1904. június 11. 149. p. 127 Uo. 128 OGYKKN 1904. június 11. 154. p. 363