Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329

erősítés kéréséhez önmagában a felfokozott hangulat - amely álta­lános velejárója volt a korabeli választásoknak - nem szolgált in­dokul. 41 Végül a karhatalom megerősítésére csak a választás dél­utánján, a választási elnök délután 2-kor keltezett kérelmét köve­tően került sor. Viszont a Simontsits által kirendelt dombóvári és bonyhádi csendőrállomány, illetve a IV. (budapesti) hadtest­parancsnokságtól kért század már csak a halálos áldozatokkal járó események megtörténte után érkezett meg. A korabeli sajtó jelen­tős része a tragédia bekövetkeztében, a kirendelt karhatalom elég­telensége mellett komoly szerepet tulajdonított a katonaság addigi visszafogott közreműködésének. Ahogy a kormánypárti Tolnavármegye fogalmazott, „a 68 katonából álló uhlánus század közreműködése pedig kizárólag a kordon fenntartására szorít­kozott, ez sem sikerült nekik, " " Sőt több helyről a katonaság együttműködési kézségét illetően is merültek fel bírálatok. Állító­lag a század parancsnoka az ellenpártok szavazóit elválasztó kor­don vonására is csak a választási elnök másodszori, immár a hon­védelmi miniszterrel történt fenyegetése hatására tett eleget. 43 Az Egyetértés további konkrétumként említi meg azt az esetet, mikor Schwetz választási elnök az ulánus századost felszólította, hogy az egyik szavazatszedő küldöttség helyéül szolgáló községházát ost­romló népet lovasaival szorítsa vissza, aki ezt megtagadta: -,Jch sehe keinen Anlass dazu!" (Nem látok rá okot!) -felelte. Mint, ahogy már korábban szóltunk róla, a kivezényelt katonaság pa­rancsnokának fegyveres beavatkozásra felszólító utasítás esetén mérlegelési joga volt, így annak megtagadására is lehetősége nyílt. De egy ilyen döntés helyessége, indokoltsága a tragédia bekövet­keztével, utólagosan teljesen megkérdőjelezhetővé vált. A Politi­kai Értesítőből vett következő idézet is ezt bizonyítja: „Altalános a nézet Pincehelyen, hogy a megtörtént vérengzést a katonaság, ha kellő pillanatban közbelép, megakadályozhatta volna. Ezt tud­Például öt évvel korábban, szintén Pincehelyen, a választást megelőző éjsza­ka a lovasság fél századdal történő megerősítésére „csak" egy életveszélyes késelést követően került sor. TMÖL AI 2727/1896. Tvm, 1901. október 6. 3. p. Szévald Móric főszolgabíró alispánnak címzett, 1902. február 7-i jelentése, TMÖL Tamási fszb. 795/1902. Egyetértés 1901. október 5., 6. és 7. sz 341

Next

/
Thumbnails
Contents