Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Csekő Ernő: A katonaság és csendőrség az 1901. évi „véres” pincehelyi választáson és pótválasztáson • 329

erősítés kéréséhez önmagában a felfokozott hangulat - amely általános velejárója volt a korabeli választásoknak - nem szolgált indokul.

41 Végül a karhatalom megerősítésére csak a választás délutánján, a választási elnök délután 2-kor keltezett kérelmét követően került sor. Viszont a Simontsits által kirendelt dombóvári és bonyhádi csendőrállomány, illetve a IV. (budapesti) hadtestparancsnokságtól kért század már csak a halálos áldozatokkal járó események megtörténte után érkezett meg. A korabeli sajtó jelentős része a tragédia bekövetkeztében, a kirendelt karhatalom elégtelensége mellett komoly szerepet tulajdonított a katonaság addigi visszafogott közreműködésének. Ahogy a kormánypárti Tolnavármegye fogalmazott, „a 68 katonából álló uhlánus század közreműködése pedig kizárólag a kordon fenntartására szorítkozott, ez sem sikerült nekik, " " Sőt több helyről a katonaság együttműködési kézségét illetően is merültek fel bírálatok. Állítólag a század parancsnoka az ellenpártok szavazóit elválasztó kordon vonására is csak a választási elnök másodszori, immár a honvédelmi miniszterrel történt fenyegetése hatására tett eleget.

43 Az Egyetértés további konkrétumként említi meg azt az esetet, mikor Schwetz választási elnök az ulánus századost felszólította, hogy az egyik szavazatszedő küldöttség helyéül szolgáló községházát ostromló népet lovasaival szorítsa vissza, aki ezt megtagadta: -,Jch sehe keinen Anlass dazu!" (Nem látok rá okot!) -felelte. Mint, ahogy már korábban szóltunk róla, a kivezényelt katonaság parancsnokának fegyveres beavatkozásra felszólító utasítás esetén mérlegelési joga volt, így annak megtagadására is lehetősége nyílt. De egy ilyen döntés helyessége, indokoltsága a tragédia bekövetkeztével, utólagosan teljesen megkérdőjelezhetővé vált. A Politikai Értesítőből vett következő idézet is ezt bizonyítja: „Altalános a nézet Pincehelyen, hogy a megtörtént vérengzést a katonaság, ha kellő pillanatban közbelép, megakadályozhatta volna. Ezt tudPéldául öt évvel korábban, szintén Pincehelyen, a választást megelőző éjszaka a lovasság fél századdal történő megerősítésére „csak" egy életveszélyes késelést követően került sor. TMÖL AI 2727/1896. Tvm, 1901. október 6. 3. p. Szévald Móric főszolgabíró alispánnak címzett, 1902. február 7-i jelentése, TMÖL Tamási fszb. 795/1902. Egyetértés 1901. október 5., 6. és 7. sz 341