Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Jékely Berta: Az építőkultúra és településhasználat változásai Kalaznón • 225

hagyománya azonban megőrződött a gerendavázas pajtaépületekben. A német telepesek tehát részben elterjesztették a származási helyükről hozott építési hagyományokat, részben pedig elszakadtak azoktól. A fejlett építőkultúrájú telepesek hamar alkalmazkodtak az itteni körülményekhez, és a magyarországi fejlődés élvonalát képviselő építészeti mintákhoz igazodtak. A német építőkultúra az alkalmazkodás mellett a maga hagyományainak megfelelően tovább is fejlődött. A helyben való továbbfejlődés egyik látványos eredménye a XIX. században az esztergált faoszlopú tornác. Ez a magyarországi németeket jellemző építészeti elem a kalaznói épületeknek is sajátos hangulatú dísze. Kalaznó építészetét a XX. század első felében is a folyamatos fejlődés, változás jellemezte. A szegényparasztok épületei régebbi építési hagyományt őrizték meg. A falu végein álló lakóházak alaprajza, szerkezetei és építőanyagai archaikusabbak. Ezek az épületek szoba-konyhaiamra), szoba-konyha-szoba-(kamra), illetve szoba-konyhaszoba-konyha-(kamra) alaprajzi elrendezésűek, gyakran a lakórész mögé soros elrendezésben kapcsolódó gazdasági épülettel. Az épületek vert falazatúak, döngölt föld padozattal. Külső megjelenésükben meghatározó a csúcsos oromfalas nyeregtető, a kisméretű, egyrétegű ablakok, amit fatábla, vagy ahhoz hasonló, alig tagolt zsalugáter véd, a felezett ajtó és a díszítetlen homlokzat. A századfordulótól induló gazdasági konjuktúra az építkezés fölvirágzását is eredményezte, és a gazdasági épületek és lakóépületek növekedését, szerkezetében és anyagában való korszerűsödését vonta maga után. A századforduló körüli évtizedekben először a gazdasági épületek modernizálásának láttak neki a vagyonosodó kalaznói parasztok. Ekkor nyerték el legkarakteresebb formájukat a telkeket keresztirányban lezáró, nagyméretű, komplex gazdasági épületek. A szárnyas nagykapuval ellátott, gerendavázas pajták helyére tolókapuval rendelkező, pilléres pajtákat építettek, az istállókat tégla falazatúra és padozatúra építették, valamint növelték befogadóképességüket. Szaporodtak a kukoricagórék, és 312