Tolna Megyei Levéltári Füzetek 11. Tanulmányok (Szekszárd, 2006)

Jékely Berta: Az építőkultúra és településhasználat változásai Kalaznón • 225

területtől északkeletre helyezte el a kalaznói németek óhazáját. Tolna megyei evangélikus anyakönyvek és hesszeni levéltári források összevetése alapján megállapította, hogy a kalaznói evangélikus németek kivándorlási területe Felső-Hesszen, Vogelsberg vidékén található.

47 A Sinsendorf birtokok eladását Claudius Mercy részére a császár 1722. június 30-án jóváhagyta, s még ez év nyarán megkezdték az uradalomhoz tartozó birtokok telepítését. Eszerint a németországi telepesek legkorábban 1722 őszén, vagy 1723 tavaszán érkezhettek a faluba. Mindezek alapján megállapítható, hogy Kalaznó 1722-től kezdődően telepedtek le felső-hesszeni eredetű evangélikus németek. A népesség alakulása Kalaznón (1730-1941) A németekkel újranépesített terület XVIII. századi újjáéledését és fejlődését a népesség növekedése is mutatja. Az 1730-as összeírás szerint 42 ház állt Kalaznón, hat házas zsellér mellett 36 telepes család élt a faluban.

49 Az 1740-es éveket követően a telepesek belső migrációjának és a Németország felőli betelepülés újabb hullámainak köszönhetően jelentős népesség-gyarapodás következett be. Az 1767-es úrbéri összeírás szerint Kalaznót 113 család lakta, ami az 1730-as adatokhoz viszonyítva a lélekszám megháromszorozódását jelenti.

50 47 SZITA, 1996. 75. p. Schmidt a darmstadti kivándorlási jegyzék 1720-1724 közötti időszakra vonatkozó adatait vizsgálta. Kutatásai során 31 evangélikus német családot azonosított, akik Felső-Hesszenből Kalaznóra települtek 1720-1724 között. SCHMIDT, 1939. 63-66. p SZITA, 1996.74. TMÖL. Ő. 292. Extractus Völgysegiensis 1730/31. Közli: SZITA, 1996. 76. TMÖL. Acta Urbariala. Kalaznó. Közli: SZITA, 1996. 76. p 233