Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

elpusztult. Ekkor megnyitották a kapukat, néhány helyen a kerítéseket. Az így kimenekült még mindig nagy tömegű vad a mezőgazdasági területről az ármentett erdőterületre zsúfolódott össze. A vadkár következtében olyan mérvű károsodás következett be a fiatal kőrisállományban, hogy kb. 50 holdat tarra vissza kellett vágni. Szomfován az állomány kora és összetétele folytán ilyen kár nem jelentkezett. Az így visszavágott kőrisállomány 1945-ben még egy súlyos, de már nem totális méretű vadkárt szenvedett. Ezek az erdők a károsítást soha ki nem heverték, egy részük azóta már letermelésre került. Igaz, hogy helyettük, most már a kerítésen belül, ugyancsak gyenge állományok vagy vadföldek kerültek kialakításra. Az 1956-os jeges árvíz és az 1965-ös júliusi magas, hosszantartó árvíz is sok vadkárt okozott. Az 1956-os, mindeddig talán a legnagyobbat. Biztató volt, hogy a kimenekült vadállomány Szomfova, Keskeny, Pusztarét, Hosszúág, Malomfa, a korábbiaknál jelentősebb ármentett erdőterületén, könnyebben átvészelte az árvíz következményeit. Ezekből az ármentett területekből Keskeny és Pusztarét egy része volt szoros értelemben vett ültetett erdő. Ezek a területek szenvedték el a legnagyobb vadkárt. Itt a fiatal kőrisállományt óriási kár érte. Ezek az ármentett erdőterületek a nagy tömegű vadnak táplálékot alig, de menedéket mindig adtak. Az 1956-os téli árvíz idején a szomfovai ármentett erdő cserjeszintje, aljnövényzete szomorú képet mutatott a nagy vadtömeg elvonulása után. Elérhető magasságig két centiméternél vékonyabb ágrész, még fekete bodza sem maradt. Egyetlen téli árvíz idején sem etettek szálastakarmánnyal. 1956-ban némi kukorica mennyiséget - kocsival szállítva - a vaddisznóknak adtak. Az etetést részben a felkészületlenség, részben a körülmények nem tették lehetővé. Némi takarmányt csak a határban kupacokban tárolt vagy le vágatlan kukoricaszár nyújtott ott, ahol még nem folyt nagyüzemi művelés. Az árhullám levonulásával szinte szinkronban megindult a vad egykori élőhelye felé. Mihelyt a göröndök tetején az első száraz foltok megjelentek, a vad szinte elmenekült a zsúfolt területről. 355