Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Erdő Szeretem a csemetéket Ha levelet bontanak, Megnéztem, hogy mennyit nőnek Kíváncsian mindennap. A sűrű nyárfiatalost, Annak ezüstös színét, Vén nyárasok göcsös törzsét, Kusza ágas üstökét Szerettem a fűzeseket Tavasszal, ha fakadtak, Jelezvén, hogy ébredeznek, Bár még fagyott mindennap. Agaikon, ha napfényben Seregélyek napoztak Akkor is, ha odvaikban Fiókáik csipogtak. Szerettem a tölgyeseknek Mohás, párás oldalát, Koronájuk rejtett mélyén Fülemüle szép dalát, Októberi ködös estén, Mikor makkjuk potyogott, Hogyha éles koppanással Ágaikhoz csapódott. Szerettem az öreg erdőt, Mikor némán hallgatott. Akkor is, ha lombja között Enyhe szellő susogott. Akkor is, ha északi szél Koronáját cibálta, Zúgott, morgott a vén erdő, Ahogy üstökét rázta. Szerettem az odvas fákat, Derekukban nyuszttanyát, Hogyha benne tarka harkály Kerek szájú odút vág. Odújukba lépes-mézet Mikor méhek gyűjtenek, És ha pelyhes fókákat Fülesbaglyok költenek. Szerettelek mindig erdő, Hiszen benned születtem. Dajka helyett bölcsőm mellett Madár dalolt felttem. Tavasszal a virágokért, Nyáron hűvös árnyadért, Ősszel sárga lombhullásért, Télen fehér fátyladért. Szerettelek téged erdő, Mert feltártad titkaid. Olyan élményeket láttam, Melyeket könyv nem tanít. A szerelmem nem múlik el, Síron túl is elkísér, Mulandóság,mint mindenkit Engem is majd utolér. 385