Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)
Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289
Az egyiknek a tulajdona volt a kisháló, persze dugottan. Késő őszre járt az idő, az éjszakák egyre hidegebbre fordultak. Ladik nem volt a tavon, ezért a háló egyik felét gázolva kellett a tóba vinni. Ruhástól nem mentek a vízbe, a parton levetkőztek, hogy a halászat után a száraz ruhába felöltözzenek. A háló mélyebb részre való bevitele a segítőnek jutott, aki, ahogy mélyült a víz, egyre hangosabban jelezte, hogy nagyon hideg. Mire megszólalt a másik: „Ne kiabálj, teljesen úgy viselkedsz, mintha a saját vizünkön halásznánk." * * * A már ismert adatokból kitűnik a közeli lakosok halászcsikész szenvedélye. Ezek közül a legelterjedtebb a csuhézás volt. Egy ilyen csuhés orvhalásztörténet a következő: Két orvhalász a Lovasfokon éjjel csuhézott. A fok két partján meglepték őket a tolnai nagy halászok. Mindegyik oldalon három-három. Az elfogás és a túlerő elől futásban kerestek menedéket, kézben a kifeszített csuhéval, amelyet idő híján nem tudtak levenni, leszerelni. Futás közben az egyik idős halász hátulról az elöl futó fiatalabbnak azt mondta: „Csak a csuhát vedd el tőle!" Erre az egyik orvhalász visszakiabálta: „Ezzel ugyan nem halászol". Más irányba nem tudtak menni, csak egy kefesürü, fiatal, 4-5 méter magas kőrisesbe. A sűrűben a csuhé elakadt, darabokra szakadt a körmökkel együtt. Csak a villás nyelével futott a koma tovább. Mikor az üldözés abbamaradt, és kissé magukhoz tértek, megszólalt a cimbora, „De most már mink se ". Kopasz varsakarók A már egy-két helyen említett legény felnőtté érett, de vagánysága mit sem változott. Halászszenvedélye nem, csak a vadászati érdeklődése módosult. Egy áradás után a nyéki HoltDunában sok hal maradt. Neki elég volt annyi, hogy ránézett a vízre, és tudta, hogy érdemes-e foglalkozni a dologgal. Természetesen halászati engedélye nem volt, azt felesleges valaminek tartotta. Egyszer cimborák között, egy számára ismeretlen megkérdezte, hogy merre szól az engedélye. Azt felelte, hogy a Fekete erdőtől a Duna torkolatáig. Ilyen szellemben látogatta meg a nyéki Holt-Dunát, hogy gázolva lerakja a varsáit, 353