Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

mondta neki, hogy lökje át a ladikot. A Kis-Duna nem volt széles, majdnem hónaljáig érő volt benne a víz. Az asszony átlökte a ladikot, mire a férj megfogta a fartőkét, és ahelyett, hogy beleült volna, bement a vízbe és a fartőkét maga előtt fogva elkezdte a túlsó part felé tolni a ladikot. Az asszony éktelen szitkozódás közepette azt kérdezte, hogy miért lökte át, ha nem ült bele. Mire ő: Hasztalan ülök bele, úgyis fejre kiesnék. így van mibe kapaszkodnom. A történethez tartozik, hogy mindez novemberben történt. * * * A sárközi ember halászatról alkotott véleményét a következő beszélgetés jól példázza. Egyszer összeakadtam egy régi márkás orvhalásszal, aki éppen ívó pontyot fogott. A szükséges és szokásos intelmeken felül figyelmeztettem, hogy most a jövő fogásának lehetőségét is csökkenti ténykedésével. Ő erre azzal vágott vissza, hogy a báró is akkor lövi ki a szarvasbikát, amikor bőg. Az is akkor szaporodik, de akkor a legkönnyebb meglőni. Csak amit szabad a bárónak, azt nem szabad az orvhalásznak. Érdekes viszont, hogy orvhalászokban is működött a betyárbecsület. Bár a halat bármely területen és bármilyen tilalom idején is kifogta, de a hivatásos, abból élő emberek szerszámait és bárkáit nagy tiszteletben tartotta. * * * 1956 tele kemény fagyokkal és mély hóval köszöntött be január 6-án. Az erdőben dolgozó munkások a magas hó és kemény hideg miatt hazamentek, abbahagyták a munkát. így ráértem és barangoló kedvemet követve, sorra jártam a vízállásokat, nádasokat. Az elmúlt év áradásaiból ezekben az összezsugorodott tavakban jócskán maradt hal, nagyrészt növendék. így jutottam el a Zátony-tavi vízállásokhoz. Amint odaértem, a nádas legnagyobb vízállásában három nagy, frissen vágott lék éktelenkedett. Odamentem a lékekhez, csendben várakoztam. Egyszer csak kezdtek feltűnni a lék szélén a kb. kilós pontyok. Hazamenve mondom az erdész kollégámnak, hogy reggel 5 órakor elmegyünk Zátony tavát megnézni. Elmondtam, mit láttam. Előkészítettünk egy rossz, szakadt, nyeles szakot. Reggel 5-kor, 20 fokos csikorgó hidegben indultunk a sötétben, térdig érő hóban. A tóhoz érve látjuk, hogy a hideg ellenére sem fagytak be a lékek, annyi volt a 351