Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Fák felett elhúznak, magasan körözve, Néhányszor ismétlik, nem szállnak a vízre. Hangos gágogással új csapatok jönnek, Összegabalyodva egyre csak köröznek. Egy merész kis csapat fák ágát súrolva, Szárnyát suhogtatva, lecsobban a tóra. Követi a példát a libáknak zöme, Pirosan fölvillog a puskáknak csöve, Az eltalált liba kalimpálva ér le Hangos csobbanással a tónak vizére. Ropognak a puskák, villognak a csövek, Sötétbe vált lassan az esti szürkület. Mikor a zaj elül, vége a húzásnak, Elmenekült libák más vizekre szállnak. Hallgatag csönd borul forgó környékére, Csillagok ragyognak le a tó vizére. Olyan lett a nagy tó, mint temető éjjel, Gyászolja lakóit sötét szemfedéllel. A vadászok csendben lassan elindulnak, A mosolygó félhold mutatja az utat. Rakodók a holt ágban és a folyó Dunán Az erdei farakodóknak igen fontos szerepük volt a múltban. A jelenben már soknak csak a helye van meg vagy még az sem. Ezért szeretném az általam még ismerteket felsorolni, mert a változások folytán a múlt ködébe vesznek. A folyó Duna menti rakodóknak még ma is jelentős a szerepük a faáru elszállításában. Az ismertetést is velük kezdem. A gemenci rakodó öreg tölgyeivel, kisvasút)ával jellegzetes keveréke a letűnt múlt és jelen világának. Ma is használják, bár forgalma az utóbbi évtizedekben jelentősen csökkent. A feketeerdei rakodó, bár kisebb forgalmú, jelentőségében mégis fontos e kieső zárt terület faanyagának továbbítása szempontjából. Valaha kisvasút is vezetett ide. A partvonala erősen szakad, a rakodó mindig beljebb tolódik. 333