Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

tanúskodik a 2761. számú 1878. évi rendelet. Egy jelentős nagyságú belső tó megkívánja, hogy bemutassam helyzetének, romlásának jó fél évszázados körülményeit. Ez a tó a decsi Nagy Holt-Duna. Ezt a nagy tavat a visszafolyó vize táplálta áradás esetén, benne a rezéti Dunából a hármas zátonyon, Malomtelelőn keresztül felfelé áramló iszapját jórészt lerakott, megszűrt tiszta vízzel. Ez az áradás alkalmával felfelé áramló víz a kb. 7 km hosszúságú tavakon, fokokon keresztül hordaléktól, szeméttől megtisztulva érkezett meg a tóba. A tó egy éles lefüződött Dunakanyar ága, így mélysége valamikor igen jelentős lehetett. A tó területe a körülötte elterülő alacsony erdős részekkel és füves lapokkal egy áradás esetén tengerré duzzad. Ez és helyzeténél fogva jelentős halállománya okozta a gyors pusztulását. A tavat a rezéti Dunától, egy elég keskeny magas erdősáv választotta el. A visszafolyó torok lassú feltöltődése a tóban állandó és magas vízállást biztosított. A régi térképeken ma Lovas-foknak jelzett fok sehol nem szerepel. Ugyanis ez a fok a halászati kapzsiság szüleménye. Hogy az apadás után a tóba szoruló óriás halmennyiséget könnyű szerrel nagyhálóval le lehessen halászni, a tó rezéti Duna felé eső végén egy fok megnyitásával vizét levezették. A tó vize ezen a részen vagy a közelében volt a legmélyebb. A fok megásása egy tolnai nagyhalász személyéhez fűződik. A fok megásójának nevéről a Reitman fok nevet kapta. A fok megásása az első világháború előtt, 1910 körül történhetett. Az így megásott fokon keresztül a rezéti Duna iszapos vize akadálytalanul jutott a tóba. Ott a nagymennyiségű iszapot lerakta. Emlékszem rá, volt olyan áradás, hogy 4-5 centi iszapot rakott le alkalmanként. Ennek eredményeként a tó meredek északnyugati partján ma 40 éves magonc fűzes áll erdőszegélyként, azon belül egy sáros füves rész. A tó ellenkező oldalán és a két be illetve kifolyó torkolat körül jelentős nagyságú füves feltöltött terület keletkezett a tó rovására. A tó felületét 50 évvel ezelőtt kb. 10-15 százalékban borította vízinövény, főként súlyom. Ma a tó területének többsége, súlyom- és vízinövény-tenger, tehát nem tó, hanem mocsár. A Reitman fok megásása a tó életét legalább 100 évvel lerövidítette. A tó haldoklását a súlyom térhódítása pontosan mutatja. Ugyanis a súlyom 3-3,5 méternél mélyebbről a víz alól nem tud a felszínre jönni és megtelepülni. 330