Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

lefüződései, és a Duna szabályozás folytán eliszaposodott holtágak még meglévő bizonyítékai. Három jelentős volt Duna-ág kanyarog és húzódik keresztül Gemenc területén: a grébeci, a rezéti és a csertai, amelyeknek magasabb vízálláskor a befolyástól a Dunába való visszatérésig még jó megvan a régi medrük, és néhol még ma is jelentős a mélységük. Ilyen mély mederrész van Grébecen, a ráccsárdai fordulónál, a rezéti ágban, Vargatónál, nyári legelőnél és a kisrezéti erdészháznál. Ezek a Duna-ágak az idő folyamán a torkolatok körül gyorsan eliszaposodtak és feltöltődtek, mellettük jelentős füzesek vannak és voltak, jelezvén a feltöltődés folyamatát. A századfordulón még jelentős faanyagrakodókkal rendelkeztek, és a kitermelt fa innét indult útjára. Napjainkra a szállítóeszközök gyorsasága és fejlődése folytán szerepük már nem túl jelentős, mivel csak magas vízállás esetén jöhetnek számításba, ami időlegessé és bizonytalanná teszi az áru továbbjutását. Ezeknek a belső ágaknak, tavaknak a vízi szárnyasok szempontjából nagy jelentőségük volt és van még ma is. A holtágakat, tavakat körülvevő erdő, nádas igen jó költő és tartózkodási hely volt mind a táplálékszerzés, mind a védelem szempontjából. A vadkacsák, vonuláskor pedig a vadlibák számára igen jó szállás- és táplálkozási helyként szolgáltak. Ezért kora ősztől a kemény téli fagyok beálltáig sokszor, főleg régen itt óriási vízi szárnyas tömeg gyűlt össze. Ezek a tavak igen jó libázó helyek voltak, főleg az őszi vonuláskor. Ezeknek a tavaknak és holtágaknak a halbősége a mai ember számára már szinte elképzelhetetlen. Gyerek- és legény koromban, a 30-as években a halászok itt még annyi halat fogtak, amennyit akartak. Még szemtanúja voltam az ilyen történéseknek. A Lassi halászok elkezdték a nagyhálóval a halászatot. A parton felsorakoztak a bajai és a környékbeli halkereskedők. Mindegyiktől megkérdezték, milyen és mennyi halat akarnak (mázsában). A ladikokba rakták a hálót és kidobták a tanyát. Amikor a háló a partközeibe ért, elkezdték kiszedni és kimérni a halat. Mindenkit megkérdeztek elég-e. Ugyanis a hálóban igen sok hal maradt. „Elég." Az öreg halász azt mondta a többieknek: „ Ha ölég, emeljétek meg az inat, hadd menjen." A holtágakról már korábban szóltam. 328