Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Gugora Egyszer Bárányfokról Gógára mentem át a Sión a kutyatanyai réven. Az öreg révész, Tóbi Béni bácsi azt mondta nekem, amint a kompot húzta: Mikor megy Keselyűs felé? Én erre: Lehet, hogy még ma. Ha nem felejti el, okvetlen mondja meg a bognárnak, hogy csináljon nekem két gugorát, mert ami van, az már tönkrement. Ez a rendelés nekem úgy hangzott, mintha tibeti nyelven mondták volna. Kérdezem tőle, milyen a mérete, hogy megtudjam mondani, nehogy rossz legyen. Erre ő: „ Az öreg bognármester tudja, milyen kő." Sehogy sem akartam neki elárulni, hogy én nem tudom, mi a gugora, pedig én is e táj, a Sárköz szülötte vagyok. Életemben még soha nem hallottam ezt a szót. Mondom neki: Béni bácsi, hol van, ami tönkrement. Erre huncutkás mosollyal rám néz és azt mondja: Itt van a kezemben, ezzel húzom a kompnak a drótkötelét. Ez egy 40-60 cm hosszú, keményfából készült dorong, amelynek húzófeje úgy van kifúrva, hogy a furat egyik oldala nyitott, s azt a kompkötélbe be lehet akasztani, azon meg lehet csúsztatni, vagy ha húzni kell, megfeszíteni. Itt és ekkor tudtam meg, hogy mi az a gugora. Az erdészeti kezelésben lévő révek utolsó révészei Gógán (Kutyatanyán) Tóbi Benjámin, Feketeerdőn (Nagy-Dunai rév) Gajári József voltak. A kutyatanyai egykori sövényfonatos, nádfedeles kis révház emlékét ma csak már a dombja őrzi. A feketeerdei régi Duna töltésre épült révház ma is megvan, más rendeltetéssel. Gemenc keresztjei Tudomásom szerint, az általam ismertetett Gemenc területén öt kereszt állt. Az öt közül kettő ma is megvan. Három kereszt fából készült. A fakeresztek közül az egyik a nagyrezéti erdészházhoz a töltésről bevezető út jobboldalán állt, a ház közelében levő egyik nyiladék, és a házhoz vezető út sarkán. Körülötte fakerítés, a kereszten öntöttvasból készült Krisztus. A kereszt tetején íves faburkolat. A keresztet az akkori nagyrezéti erdész Kovács Péter állíttatta 1931-ben. Oka, indítéka nem 323