Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Révek, átkelőhelyek A Duna-szabályozással megváltozott körülmények szükségessé tették révek, átkelőhelyek üzemelését. Ezeknek a volt réveknek már csak halvány emléke él, mert a körülmények szükségtelenné tették létezésüket. Ezeken a réveken át faanyagot, szénát szállítottak, sőt sokszor állatokat is (Csanádi rév), és az erdei munkások egy része is még rendszeresen használta. A régi réveket a kalocsai érsekség állandó fizetett uradalmi révészekkel üzemeltette. Az érsekség által üzemeltetett ilyen rév volt a kutyatanyai, gemenci, feketeerdei, érsekcsanádi (a bátai csak részben). Ezek a révek kompokkal és nagyladikokkal üzemeltek, 1945 után már gépesítve is (az érsekcsanádi). A korábban üzemeltetett kompokat a Sión húzták (kutyatanyait), a dunaiakat nagy evezőkkel hajtották és kormányozták. A révek időközben tanácsi kezelésbe kerültek (érsekcsanádi, bátai, kutyatanyai). Erdészeti kezelésben a Sión a kutyatanyai maradt meg legtovább, a tolnai Duna áttöltése után végleg megszűnt. Nem szorosan vett révszerepet töltött be a múlt században a Lassi csárda. Ide ugyanis a Sárközből, rendszeresen megjelölt napokon gabonát hoztak, s azt dereglyéken a dunai vízimalmokhoz szállították. Ugyancsak rendszeresen hozták vissza meghatározott napokon a lisztet. Hogy milyen világ volt az, vegyük figyelembe, hogy Lassitól 1,5 km-re (a Malomtelelő tóban) teleltek a dunai vízimalmok. Nevét a tó a mai napig megőrizte. Ugyancsak e témakörbe tartozik, hogy a visszafolyó torok közelében, az erdőben van egy magas görönd, neve cseréprakodó. Nevét valószínűen onnan kapta, hogy a sárközi építkezésekhez a múlt században uszályokon, dereglyéken Apatinból érkező cserepet itt rakták ki és vitték szét a sárközi szállásokra és falvakba. A régi épületek a szállási tanyákon és falvakban (Decs, Ocsény, Pilis) mint hódfarkú cseréppel voltak fedve. A mai népnyelv is apatini cserépként ismeri. A régi cseréprakodó erdősítésénél mint gyakornok én is részt vettem. A felszín alatt egy bizonyos területen ásni nem lehetett a sok cseréptörmelék miatt. A helyét ma is pontosan meg tudnám mutatni vagy térképen bejelölni. Cseréprakodó elnevezés a térképen nincs, csak a még halványan létező szájhagyomány (Decs 5 l/a.) őrizte meg. 322