Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

zene, főleg a kutyatanyai csárdában. Fizetés után meg még jobban. A keselyüsi csárdának a kocsmárosától tudom, hogy forgalma mindig nagyobb volt, mint Őcsényben bármelyik kocsmának. A régi időkben, egészen az erdők államosításáig, a sárközi gazdák szokása volt, hogy a halásztanyák vagy a csárdák közelébe kivitték lovas kocsin a ház asszonynépét a tiszta csendes vizekre fehérneműt, alsószoknyákat mosni. A mosás kellékeit is kocsin vitték: a négylábú mosószékeket és sulykoló fát. Míg az asszonyok pöndőben, ingre vetkőzve mezítláb, térdig a vízben állva mostak, ők a lovakat a kocsihoz kötötték egy szellős helyen. Az asszonyok a kimosott, tiszta ruhákat vagy a fűre, vagy bokrokra terítették. A ruha a meleg napon hamarosan megszáradt. Közben a férfiak néha a halászok közreműködésével, elkészítették a halpaprikást, amelyet a munka végeztével közösen, jó bor kíséretében elfogyasztottak. Mert a halra vizet inni kész kolera. Sokszor előfordult, hogy 4-5 kocsi népe mosott ugyanazon a helyen, a Bárkarakodón, Lassiban vagy Kisrezétben. A mosás hazafelé menet sokszor nótával folytatódott, főleg ha az öreg Padka a halásztanyán elővette a hegedűjét. De olyat is ismertem a mosni kiránduló gazdák között, aki maga is szépen hegedült. Ezek a mosások a sárközi emberek vízhez való ősi kötődésének ékes bizonyítékai. Ezeket a kocsival kiránduló asszonyokat és fogatokat az erdészek a mozgásban az erdőben jövet-menet nem akadályozták, mert hihetően régi szokásjogon alapult. Volt még egy régi csárda a bátai révvel szemben a szeremlei oldalon, a Kakukk, amelyről azért illik megemlékeznem, mert én is ittam benne bort 1942-ben. Ma, azt hiszem, hiába keresném. Egy, az érseki levéltárban 1876-os dátummal ellátott térképen szerepel még egy csárda, mégpedig az erdő legmélyén, Gemencben. A felirat szerint Gemenci csárda. Ezt a csárdát érdekes módon nem őrzi a szájhagyomány. Valószínűleg azért, mert forgalma nem lehetett jelentős. A térképjelölés tanúsága szerint valahol a Sió-torok alatt déli irányban állt, a régi már lebontott erdészháztól nem messze. Feltevésem szerint egyben révátkelőhely is volt ez a csárda, olyan révcsárda-féle lehetett. 320