Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Létezett még egy formája a fatermelésnek. Ez a közalapítványi erdőkben két helyen Keselyűsben és Szomfován történt. Ez volt az úgynevezett eladó vágás. Csakis végvágás. Itt a becsült fa törzseként egy sorszámot kapott kikiáltási árral. Az árverésen bárki licitálhatott. A megvásárolt fát a vevőnek május l-ig ki kellett termelnie és el kellett szállítania. Ezekben az eladó vágásokban szerezték be a kézi iparosok, bognárok és egyéni gazdálkodók a hengernek, lovas kocsinak, szánkónak való faanyagot és a tűzifát. A vágásokban lévő csomoros fekete nyárfákat majdnem mind a teknő váj ók vették meg. A Kalocsai Érsekség területén az előhasználatok majdnem úgy vagy hasonló módon történtek, mint a közalapítványnál. A véghasználatokat, tudomásom szerint az Érsekség nagyrészt lábon adta el valamelyik fatermelő cégnek, vállalkozóknak. Az így eladott végvágásokat a cégek megbízottai termeltették le, a szakmai irányítást és a munkástoborzást is ők végezték. Ezeket a megbízottakat hívták „kaparásnak". Általában ügyes, jó érzékű és irányítókészségű emberek voltak, minden különösebb szakmai képzettség nélkül. Ezek a kaparások igen sokfelé eljutottak a termelés helyeinek változása folytán. Többségük a fakitermelő munkásokat adó helyiségekből kerültek ki: Bajaszentistvánról, Bátáról, Monostorról, Szeremléről. Amikor az erdők államosításával ez a termelési forma megszűnt, ők is más módon helyezkedtek el. Egy kiváló híres kaparás, Istók Imre az erdőgazdaság szolgálatából mint rakodókezelő ment nyugdíjba. Ezek a kaparások vették számba az anyagot, és fizették cégük megbízásából a munkabért. A fakitermelést illetően az itteni erdőkben történt egy rendhagyó és ma már teljesen elfelejtett esemény. 1919-20-ban Budapest ellátására itt válogatás nélkül hatalmas erdőtarolás történt a közalapítványi és érseki birtokon. Nem véletlenül, mert mind a két birtok vallási indítékul is szolgált. Az volt az elképzelés, amit tett is követett, hogy az akkor még jól hajózható mellékágak közeli, elérhető részein levágják az erdőket, és a fát vízi úton szállítják a főváros ellátására. A letermelt területek zöme a közalapítványnál volt. A grébeci ág mellett a Vassorompótól Kisszigetig és Buvatig. Buvaton az elérhető erdők Bárkarakodóig. A rezéti Dunaágban Bárkarakodótól Malomtelelőig. Kissziget 52 312