Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)
Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289
kezdődött és a vásár végéig tartott. Akkor már úgy érezte, hogy a szürkével nagyon jó vásárt csinált, és Decs-szállásig az útba eső további két kocsmában is meg-megállt. Közben a megmaradt pénzéért a cigányok nagyon szépen muzsikáltak. Már éjfél utánra járt az idő, hideg, párás, esős éjszaka volt. A szürke a kocsma előtti fához kötve egyre türelmetlenebbül kezdett rúgkapálni. Jelezte, hogy fázik. A gazda kiment, megnézte a szürkét, megveregette a nyakát: „Ne nyugtalankodj, majd elindulunk!" Visszament a kocsmába, elbúcsúzott az ivó cimboráktól, kiment és eloldozta a fától a szürke kötőféket. Az őszi esők hatására a szántók között lévő kocsiutak igen sárosak voltak. Hogy az útját rövidítse, hazamenet a keskenyi erdőt választotta. Közvetlenül az erdő szélén volt a tanyája. Az erdő hosszanti tengelyében volt egy egyenes, kb. 3 km hosszú út. Ahogy elérte az erdőt, rátért az útra, és folytatta útját az erdőben a szállása felé. A ködös, csöpögős éjszakában a szürke kötőfékjét a karjára tekerte, megtömte a pipáját, meggyújtotta, és a szürkét maga mögött a kötőféken vezetve ballagott hazafelé. Már jó ideje ment, az útból az erdőben már csak párt száz lépés volt hátra. Az erdei út mindkét oldalán hatalmas, vastag öreg nyárfák álltak. Az út itt már sáros volt. így szorosan az utat szegélyező fák vonalában vezette a szürkét, mert itt kisebb volt a sár. A pipája kezdett kialudni. Megállt rátömött, megpiszkálta, megszívta. A pipa jól parázslott. Elindult újra, a szürkét a karjára tekert kötőféknél fogva maga mögött vezette. Alig tett meg pár lépést, az egyik fa mellől egy láng és hatalmas csattanás hallatszott. A szürke megtántorodott és a kötőféknél fogva hanyatt rántotta. A pipa kiesett a szájából. Hirtelen nem tudta mi történt. A szürke egyet-kettőt rúgott, és megdöglött. Azt látta, hogy a szürke oldalából a lapocka tájékán bugyog a vér. Valaki a fa mellől pár lépésről lapockán lőtte. Ami bor benne volt, az rögtön elpárolgott a jókedvű áldomás emlékével együtt. Utána néma csönd. Most már a szürke nélkül ment hazafelé. Haza érve kérdi a felesége: „ Vettél-e lovat ? Vettem. Hol van ? A keskenyi erdőben. Hát miért nem hoztad haza? Mert agyon lütték. Jézus Mária, hát nem esett bajod? Hát a pipát majdnem lenyeltem, meg az alsóneműnek is majdnem baja történt. " A szürkét ott ásták el a lassi rámpa közelében. Soha nem derült ki, hogy ki volt a tettes és miért tette. 307