Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

a kúthoz a ház előtti dombra. Közben már kezdett szürkülni. Amint a vizet húzom, arra lettem figyelmes, hogy a libák éktelen gágogással a csillagos ég felé, a magasba húznak és a tó nyugati partján 3-4 nagy lánggal égő tüz lobog. Rögtön átvillant az agyamon, hogy ez csak a halászok ott lévő szénája lehet. Nem is tévedtem. Egy félóra múlva jöttek vissza a vadászok kocsin, egy lövést sem tettek. A tóra húzó libákat világgá kergette az égő petrencék látványa. Emberünk a távozás után megvárta, míg a kocsizörgést az erdőközt meghallja, és a tó ellenkező partján egyik petrencétől a másikig futva tűzijátékot rendezett a vadászok tiszteletére. A halászok az esti tűzijátékot észre sem vették. Legközelebbi találkozásunkkor azt találgatták, vajon ki és miért gyújtogatta fel a szénának egy részét. Tudtam, hogy a széna csak eszköz volt és nem a halászoknak szánt bosszú. Vadászmondás Egyik téli estén az öreg gemenci vadász békésen pipázott a rakott tűzhely mellett a melegen, közben hazaért az erdőből az öreg vadász ifjú vadászfia. Betoppanva azt mondta az édesapjának: Apám, ekkora kant láttam a fás Duna göröndön s jobb kezét a derekánál feljebb emelte mutatva a kan nagyságát. Az öreg békésen nagyot szívott a pipájából, kifújta a füstöt, s oda sem nézve, csak ennyit mondott: „Azér mer dombon állt." A disznóhajtás Egy téli vaddisznóhajtáson történt a következő eset: Egy szálas erdőben sűrű kőris újulat

14 volt, ahol a disznók szerettek nappal megfeküdni. Hajtásra került a disznósnak vélt erdő, amelyben bőven volt disznó. A vadász felállította a hajtókát, akik cigányok voltak. Közben ellenirányban a nyiladékon felállt a puskás vonal. Az adott jelre megindult a hajtás. A kőris néhol olyan sűrű volt, hogy csak a vadváltókon

15 lehetett benne úgyahogy elmenni. Ezt a fineszesebb hajtók igyekeztek kihasználni. A Magról kert csemete 15 A vad által használt kitaposott ösvény, út 297