Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Hódi István: Az öreg tölgy mesél: Gemenc • 289

Vadászat és vadászbérlők Az erdőbirtokok területén vagy a tulajdonos, vagy a községi közigazgatási határt bérlő vadásztársaság vadászott. Az összefüggő, tömbszerű területen különböző vadászbérlők, főrangúak vagy pénzes emberek osztoztak, és bérkilövés is folyt. E területek vadászati jelentősége a trianoni béke után a történelmi Magyarország erdő- és vadászterületei katasztrofális összezsugorodása miatt jelentősen megnőtt. A terület birtokosai, elsősorban az Érsekség és a Közalapítvány, előzőleg főleg bérlőknek adta el a vadászati jogot, de a bevételét és jelentőségét tekintve messze elmaradt a jelenlegi állapottól. Az 1920-as évekig két jelentős bérlő neve érdemel említést az érseki területen: Fónagy Józsefné, aki a gógai vadászkastélyt bérelte és fényűző vadászati szokások jellemezték, valamint a közalapítványi területen Rozumberg Mátyás volt a puszták bérlője. Fónagyné vadőre volt 1904-1923 december 31-ig Tóth Mihály. Rozumberg Mátyásé id. Berek János és Szilvási János decsi lakos, aki Szomfován a nagy Holt-Duna mellett egy dombon lévő kis házban lakott. Ma már csak a domb őrzi emlékét. A bérleti változások folytán, azt hiszem, ma már kevesen tudják, hogy id. Berek János vadőrként tevékenykedett és lakott Gyöngyösoldalon is Rozumberg Mátyásnál. Az ott álló nádtetős, tornácos faház elhagyott épületére még én is emlékezem. Ez a faház emlékezetem szerint négy helyiségből állott. A később lebontott épület maradékából az édesapám az akkor ott lévő faraktárnak egy kis melegedő házat csinált, hogy eladási napokon eső és hideg ellen legyen védelme. A melegedő kis ház ajtószárfájára ácsceruzával a következő sorokat írta: „ Vándor, ha sorsod e hajlékba vezet, Ne feledd levenni fődről a süveged. Bár kicsiny e hajlék szegényes belseje, Templommá avatja az erdő néma csendje.'''' Az 1920-as évek után nagyjából rendezett viszonyok közepette a vadászat terén is változások történtek. 293