Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)
Kárpáti Andrásné: Julius Liebbald működése Tolna megyében • 251
Két ispotályt kell felállítani a község határában. Egyet a súlyos betegeknek, egyet pedig a lábadozóknak. Az állatok gondozására megfelelő személyzetet kell biztosítani. Az ispotályokba került állatokról nyilvántartást kell vezetni a helybéli jegyzőnek, s azt hetenként be kell küldeni a főorvosnak. A beteg és az egészséges állatok itatására külön-külön kell kutakat biztosítani. A dögök elszállítására kocsikat kell kirendelni, az elhullott állatokat pedig a község határában az erre kijelölt helyen hat láb mélyre elásni. Szigorúan tiltott a marhakereskedés a járvány ideje alatt, továbbá ne engedjenek a faluba idegeneket. Az „Ovó Rendszabások" 9 pontot tartalmaznak. Elsősorban az állatok megfelelő táplálását, és kénsavas vízzel történő itatását írta elő. Elrendelte az istállók és a jószág tisztán tartását. Az állatok száját fokhagymás-ecetes vízzel kezeljék. A „Gyógy módot illetőRendszabások"-at 10 pontba foglalta. Lédús zöldtakarmányokat és nem száraz, kemény eleséget javasolt. Sós, savanykás, ecettel és kénsavval savanyított folyadékot adjanak. Az érvágást csak rendkívüli esetben, a betegség kezdeti stádiumában, tüdőgyulladás esetén javasolta. A betegség előrehaladott állapotában „Ideges Caracterében" való általmenetében izgató, erősítő szereket rendelt, de kis mértékben. Ilyen pl. „Cámphor, Kalmus gyökér, Tölgyfa héj, de mindenkor nyálkás szerekkel adagolva." A javasolt patikaszereket -mivel az adózó népnek így is sok baja van - nem a patikában, hanem a „Materialis boltból" szereztessenek be, mert ott olcsóbb. 88 A járvány [Koppány]Szántó helységben kezdődött, néhány nap múlva az értényi jegyző jelentett megbetegedéseket. Azonnal a helyszínre ment, és a szükséges óvintézkedéseket megtette. Hivatalos jegyzőkönyvbe foglalták a fentebb leírt rendszabásokat. A község elöljáróinak meghagyta, hogy „hivatalos rendeléseit" a szomszédos községekre is azonnal terjesszék ki, értesítsék [NagyjKónyit, Ireget és Kányát, valamint Muth és Medgyes puszTMÖL. Cs. cs. DII. hi. 283-287. p. 269