Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Kárpáti Andrásné: Julius Liebbald működése Tolna megyében • 251

mein Verhaltniss zu ihm" - címmel egy értekezést írt, melyben elsősorban Wittmann és Klingenstein uraknak kívánt szólni, de azt is szerette volna elérni, hogy a nagyközönség is tudjon az óvári intézetben történtekről.

34 Időközben a Georgikont alapító Festetics György elhunyt, fia László vette át a birtokot. Apja nyomdokán, az iskola működését ő is támogatta. Miután megtudta, hogy Liebbald az intézetet elhagyta, megkereste a professzort, állást ajánlott neki. - Erről Liebbald így írt barátjának: „Georgikoni állásom még csírájában van, Festetics magához hivatott, és 1500 Ft fizetést, lakást, kertet, 2 hold szántót, 2 szarvasmarhát, 4 sertést, 24 kéve szénát, 12 mérő búzát es 24 mérő rozst, valamint 15 öl fát ígért". Liebbald az állást elfogadta, és kérte Rumyt, hogy néhány külföldi lapban tegye közzé, hogy: „Dr. Liebbald 1919 márciusában megvált a Magyarországon, Óváron található Akadémiától, 13 évi tevékenységét követően volt az intézet első kinevezett professora, de ezt az állását februárban felmondta. Ezt követően belépett a keszthelyi Geogikonba, ahol az 1819/20-as tanévben fogja előadásait megkezdeni".

36 Liebbald sokat utazott, Európa legnevesebb természettudósaival állandó kapcsolatot tartott. A mostoha körülmények azonban, melyek Óváron körül vették, kikezdték egészségét. Rheumás bántalmainak gyógyítására Teplitzbe utazott, de ott is dolgozott, a „Keszthely Flórája"

37 c. munkájához rajzokat, és a növények festését készítette egy mester segítségével. 8 Tevékenységének újabb sikerét adta tudtul a Tudományos Gyűjtemény 1821-ben: a Helvétiai Societas Medico Veterinaria tiszteletbeli, Cs. Kir. Styriay Societas Oeconomica pedig levelező tagjául felvette, s mindkét Tudós Társaság külön-külön a maga diplomájával kitüntette.

39 Az Óvári Gazdasági Intézet és viszonyom hozzá MTA. kt. JL. 1819. szept. 18. u. o. u. o. Keszthely növényvilága MTA. Kt.JL. 1819. szept. 18. Tudományos Gyűjtemény 1821. III. köt. 115. p. 257