Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: "Iparkodó gazdaság" A lótenyésztés és a lónemesítés ügye • 229

a hétköznapi emberek közül is sokan erkölcsi kényszerből, meggyőződésből mintával szolgáltak. Nélkülük nem volt a haladás, nem lehetett a haladás mértékének a megítélése. A nemes vármegyét vezető középbirtokos rétegből sok-sok nevet sorolhatnánk fel, akik a változtatásokat óhajtották. Még többen voltak azok, akik névtelenül a mindennapi munkájukkal hozzátettek valamit a jövőhöz. Az átállás az új típusú gazdálkodásra a korszerű technológiákon és üzemszervezésen keresztül is vezetett. A korszerűsödő gazdaságokban már jobbágyi eredetű bérmunkásokat foglalkoztattak, és a birtokok irányítására jól képzett nemes, vagy polgári származású szakembereket alkalmaztak, akik a szervezett ismeretterjesztés hiányában közvetítették a modern gazdasági ismereteket. Ami a lótenyésztést illeti az újfajta ló még nem született meg, és ezek az előmunkálatok csak a 19. század végére értek be. Amikor is megvalósult a különböző célú lónevelés, és lezárult a magyar félvér lóállomány kitenyésztése több mint száz éves nemesítő munkával. A magyar félvér ló alatt nemes küllemű, luxus, sportcélokra, fogatba való könnyű és kitartó ló értendő, amelynek tenyésztésében leginkább a Dőry család jeleskedett. Sütvény és Leperd pusztai ménesükből választották ki az orosz cár 4-es fogatát is az 1880-as években.

62 Tamási környéke a hideg és melegvérű lovak kereszteződéséből keletkező tenyészetéről híresült el. A megyében a hidegvérű lovak tenyésztése nem talált követőkre. Természetesen a mezőgazdaságban elvétve használták a nagyobb fizikai erővel bíró „muraközi" lovat is. Tolna megye azonban megmaradt a szép lovak hazájának. A század elteltével teljesültek a kitűzött reformkori célok és álmok, vagyis a ló gazdaságbéli tárggyá vált, és az ökör vontatta ekék, szekerek világa már csupán a múlt tartozékaként említődik. Jankovich Király István: A szarvasmarha tenyésztés fejlődése Tolna megyében 18481944 Agrártörténeti Szemle, 1968., 486-501. p. 250