Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: "Iparkodó gazdaság" A lótenyésztés és a lónemesítés ügye • 229

lónevelés középszerű jellemzői továbbra is fennálltak a megyében, illetve az egész országban. A lóhasználat kimerült „a hordozásban és húzásban". A lovat inkább a katonaság részére, korlátozottan a gazdaság vitelére, kereskedésre, utazásra és úri passziókra tenyésztették. A lónak mind munkaerőnek, mind gazdaságbéli eszköznek nem volt értéke: „...a lovaink, vagy inkább azon kanczáink, mellyekkel a gazdaságot folytathatnánk olly kevés becsüek".

30 A történeti munkák által a „tespedés" időszakának nevezett 1810-es, 1820-as években a mezőgazdasági termelés korszerűtlensége, a pénz és piaci viszonyok szűkössége ellenére valójában említésre méltó próbálkozások születtek. A változtatás és a modernizáció igénye nem egy csapásra, de ekkor fogalmazódott meg keserű tapasztalatok és felismerések árán. A háború után a gabona iránti kereslet csökkent, az árak zuhantak. Romboló hatása alól a dél-dunántúli megyék sem mentesültek. Az európai depresszió után a kiutat a juhtenyésztésre átállás biztosította. A pamut, a gyapjú keresett áruvá vált világszerte. A gazdálkodásukra kicsit is figyelő tolnai középbirtokosok érdeklődése is ez irányba terelődött. A Helytartó Tanács 1821-ben a vármegyéktől a birkatenyésztésről és a nemesítésről jelentést várt. ,,E' volt ama rúgó toll, melly tudományokkal, tapasztalással, és tehetségekkel bíró több Uraságokat szorosabban öszve kaptsolván egy Társaságba öszve húzván, a földmívélésnek nagyobb, és jelesebb folytatására készteté." Magukat inkább kiküldöttségnek nevező társaságot a 17 alapító, jómódú birtokos úrból választott „előlülő", „nagy költségen bevásárlóit Könyvek gondviselő"-je és két jegyző igazgatta. Önkéntes alapon létrejött társaskör tagjai évente néhány alakalommal gyűltek össze, amikor is a tagok az írásba foglalt gazdasági fejtegetéseiket és a gyakorlatban igazolt elképzeléseiket megosztották egymással.

32 Azonos érdekű, viszonylag azonos anyagi hátterű, nemes szándékú urak egyesületi formulában képzelték el az ismeretek, a szakkönyvek cseréjét. Összejöveteleik apropóját Gróf Széchenyi István: Lovakrul Pesten, 1828., 1-27. p. (Továbbiakban: Széchenyi...) 31 Mérey... 32 Moldoványi József: Egy jeles intézet Tolna Vármegyébe Tudományos Gyűjtemény IV. kötet Pesten, 1824., 53-60. p.(Továbbiakban: Moldoványi 1824.) 241