Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Cserna Anna: "Iparkodó gazdaság" A lótenyésztés és a lónemesítés ügye • 229

nagybirtokok 40-50 éve, vagy annál hosszabb ideje foglalkoztak tenyésztéssel, és amely már a reformkor kezdetén hagyományos művelési ágnak tekinthető a gazdálkodásukban. Elégséges tapasztalatokra tettek szert ahhoz, hogy a lótenyésztő titulust megérdemeljék. Ennek a szenvedélynek igazából az arisztokrácia hódolt. Gróf Apponyi Györgynek a ménese a hőgyészi uradalmában, a csicsói pusztán 100 török-angol eredetű, többségében első osztályú lóból állt. Báró Sina György Simontornyán 188 angol-török eredetű, ugyancsak kiváló minőségű lovat tartott. Száznál is több éve létezett az Esterházyak ozorai ménese, amely spanyol-arábiai lovaktól eredt. A Viczayak az összeírás időpontjában 100 angol fajtájú tenyészállattal rendelkeztek. A lovakat vagy eladásra nevelték, mint az Esterházyak, Viczayak, vagy saját célra, illetve a gazdaságban hasznosították, mint az Apponyiak, báró Sina. A felesleges ivadékokat mindnyájan a „publicum" körében vételre felkínálták. Egyetlen középbirtokos családról, a Bezerédj-ről jegyezték fel, hogy „régi időktül fogva" tenyésztettek lovakat. Negyvennél több török és hazai eredetű kanca, egy meggy pej, egy sárga és egy fekete saját nevelésű csődör járt a hidjai és az apáti pusztán. Tenyésztői ismereteiket, szakértelmüket a későbbiekben a megye javára kamatoztatták. A jelentésből az is kiderült, hogy az uradalmi központok közelében fekvő falvakban, mezővárosokban a nemesítésben elől jártak.

18 A nagyuradalmak vonzáskörzetében a parasztló és a nemesebb fajta keveredésével az átlagnál jobb külsejű és tulajdonságú lovakra bukkanhatott a lókupec. A megye középső részén elterülő nagybirtokokon kívül más vidékeken, a Hegyháton, a Duna menti településeken is figyelemre méltó a lovakkal történő foglalkozás, ami főként a mennyiségben mutatkozott meg. Tolna megye egyes tájain a lóállomány alakulását, a földrajzi adottságok, az állattartási szokások, a gazdasági érdekek különféleképpen alakították. E tényezőkben a különbségek nagyon nagyok a magyar és a német lakta területeken. A Völgysegi és a Simontornyai járásba telepített németek takarmány ózták, istállózták, és körültekintően gondozták lovaikat. Nemcsak szép, de erős lovaikat munkaerőként kezelték, és szántásra-vetésre is befogták TMÖL. KI 4: 108/1827. 236