Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

László Péter: A Bonyhád-környéki Székely Telepes Községek Szabadművelődési Hivatala • 201

azon szándéka állt, hogy további telepítésekkel, Bonyhád központtal külön székely megyét hozzanak létre. Kovácsy Pál minisztériumba küldött első jelentéseiből az derül ki, hogy nehezen találta meg a helyét Bonyhádon. Egyrészt a szabadművelődést szabályozó rendeletek, végrehajtási utasítások, kinevezések hiányoztak, másrészt segítők és tapasztalatok nélkül nehezen indult be a munka. A körülményeire is panaszkodik. Az irodájában nincs bútor, nincs tüzelő, az ellátmány a felgyorsuló infláció miatt semmit sem ér. A Baranya és Tolna megyébe telepített székelyek falvaiban még lutheránus német papok és tanítók működnek, akik nem fogadnak szót, akadályozzák a munkát. Kéri, hogy a felekezeti iskolákban állami tagozatokat hozzanak létre, ahol a székely seggel érkezett tanítók tanítanának.

8 Mivel nem tudott - vagy nem akart - megnevezni olyan községet, amelyikben a német tanítók és papok nemzetiségi ellentéteket szítanak, a minisztérium az 1945 decemberében küldött jelentéséért megfedte őt. Azt a kérését viszont, hogy a székelység papjait és tanítóit irányítsák a körzetbe, a miniszterelnökhöz továbbították, aki egyet értett a javaslattal és már 1946 tavaszán 5 Bukovinából érkezett lelkészt és néhány tanítót helyeztek a körzetbe. A minisztérium figyelmeztetése után a hivatal megpróbált semleges maradni azokban az időnként elmérgesedő politikai és etnikai jellegű konfliktusokban, amelyek a németség és a rájuk telepített székelyek kényszerű együttéléséből származtak. Az első hónapok feladatai közé tartozott a fasiszta tartalmú művek összegyűjtése, selejtezése, a politikai pártokkal, az önkormányzatokkal a nemzeti bizottságokkal a kapcsolat felvétele. 1946 januárjában a minisztérium budapesti tanárokat küldött Bonyhádra, akik szabadművelődési hetek keretében felmérést készítettek a körzet állapotáról. Az elkészült elemzések segítséget adtak a további szabadművelődési munkához. Legsürgősebbnek az analfabéta- és a szakmai tanfolyamok indítását tartották, a nők körében pedig főző-, varró-, szövő-, fonó séget a Völgység falvaiban élő németek helyére telepítse. Lásd részletesebben: V. Kápolnás Mária: Ahogy a kormánybiztos látta Bodor György visszaemlékezése a székelyek letelepítésére A Völgység két évszázada. Szerk.: ( Szita László - Szőts Zoltán, Bonyhád 1991. ÚMKL XIX-I-l-i/1945/ 2o.doboz 204