Tolna Megyei Levéltári Füzetek 10. Tanulmányok (Szekszárd, 2002)

Ruzsa Éva. Egy kisnemesi család két generációjának küzdelme a deklasszálódás ellen • 115

lér 50 Ft-os kármentesítési összegének levonása után - 76 Ft 35 xr-t és az arra számított kamatot 59 Ft 21 xr kapott.

26 A birtok kezelésében változás nem történt, a földeket bérletként műveltették. Az 1860-as földkönyv már a család kezében maradt volt allodiális föld nagyságát mutatja: a tagosítás megtörténtével két darabban mintegy 160 kh. szántót - egy 150 kh. 1330 n.öl és egy 13 kh. 793 n.öl -, a majd 11 kh. réttel, 4 kh. legelővel és kis darab szőlővel összesen 186 kh. 274 n.öl területet birtokolt

27

. Az allódiumnak illetve ennek a korábbi úrbéres területekkel való együttes nagyságához képesti növekmény a földcserékkel magyarázható: a jobb minőségű területek helyett másod-, illetve harmadosztályú szántókat, réteket kaptak, melyek összértéke érte el csak a korábbi értékeket. A haszonbérlet és a kétyi ház megtartása mellett lakóhelyüket a család és a rokonság közelsége miatt Kemeneshőgyészre helyezték. Itt születik meg fiuk Tivadar 1863-ban, 1868. január 14-én Szekszárdon Aladár, a legkisebb fiú Zoltán világra jöttekor már Kétyen élnek. Lippich felesége földtulajdona alapján 1865-ben Kétyen kerül a választói névjegyzékbe, 1875-ben már Szekszárdon szerepel, magánzóként. Tehát nemcsak lakóhelye, hanem megélhetésének bázisa is megváltozott. 1867 a politika felé fordulást, és a hivatali életbe való bekapcsolódást hozza. 1868-ban ott van a honvédegylet alakulásánál, amely mögött egyéni érdeke is meghúzódik: a honvédegyletek érdemei, hogy sikerül az 1848/49-es honvédtiszteket nyugdíjhoz juttatni. 1869-ben tiszteletbeli főszámvevőként Az 188l-es hagyatékban kármentesítési kötvénynek nincs nyoma. A kötvények - szerencsés esetben - kisorsolásra kerültek, és ez által a névértékük szerinti kifizetésük megtörtént; vagy - ami a valószínűbb - Lippichék még az 1850-es évek végén 1860-as évek elején eladták. A hosszúlejáratú államkötvények eladása a tőzsdén csak tetemes veszteséggel történt meg, a nemesek kára akár 40 %-os is lehetett. - Szabad György: Az önkényuralom kora (1849-1867) In: Magyarország története tíz kötetben 6/1. k. 586. p. Főszerk.: Kovács Endre Akadémiai Kiadó Budapest 1979. és Fónagy 2001. 31. p. A valós megoszlás szerint a fenti szántóhoz még járul 1117 n.öl, 360 n.öl és lkh. 689 n.öl - amelyekkel együtt a terület: 166 kh. 680 n.öl; a rét 10 kh. 1558 n.öl, a legelő 3 kh. 1035 n.öl, a szőlő 1146 n.öl és improduktív területek 4 kh. 820 n.ölet tesznek ki., TMÖL. SZFI. Kéty 1860. évi földkönyve 122