T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)

A XVIII. századi határperek néprajzi és történeti forrásértéke

tanúja - azt vallotta, hogy Orciban apjával együtt szántott és vetett. Orci és Taszár közötti vetésekben „lovagló legény lévén" lovász társaival és a kocsisokkal egyetértve szánt-szándékkal kárt tettek és a gabonát orozva etették.

56 A tanúk között szerepelnek halászok és révészek is, akik „gyalog hálóval és nagy hálóval" halásztak a Balaton sík vizén. Azoktól akik tilos vízen halásztak, elkobozták a köteleiket. A tanúk közt találunk uradalmakban alkalmazott pintéreket, molnárokat, vincelléreket, hamuzsírégető legényeket stb. Ezeknek életkörülményeiről keveset árulnak el a jegyzőkönyvek. A halászok mellett béres sorban élő legényekből olykor jobbágy gazdák cselédei lettek, és szántásnál, vetésnél, tehát szántóföldi munkákban segédkeztek. - E jegyzőkönyvek hozzák életközeibe az eddig csak statisztikailag áttekinthető Somogy megyei nagy erdőirtásokat is. Megtudjuk, hogy már a XVIII. század 20-as éveiben égettették Somogy megyében a cserfákat s a hamuzsírégető legények a kiégetett hamuzsír kilaja után 25 pénzt kaptak a vállalkozótól. (A pénz a dénár megjelölése volt). Megtudjuk azonban azt is, hogy Balatonkeresztúr mellett az erdőkben több mészégető kemence volt ekkor. A falu kovácsa 1770 előtt látta ezeknek nyomait, amikor az erdőben szenet égetett.

57 Ezek a jegyzőkönyvek is hírt adnak arról, amit már egyéb forrásokból is tudtunk, hogy egyes községek lakói a század elején gyakran béreltek a földesuraktól állataik számára mezei és erdei legelőt. Állatállományuk számszerű nyomait nem találtuk meg az adóösszeírási íveken. Kérdés, hogy itt adóeltagadásról van-e szó, vagy pedig az adóösszeírók nem vették figyelembe a nagyrészt ridegen legeltetett, tehát külső legelőn tartott állatokat. Ez megmagyarázná azt is, hogy miként lehetett az, amire az előbb láttunk példát, hogy egy-két sertéssel rendelkező jobbágy gazda kanászt alkalmazott a sertések őrzésére. Mindaz amiről statisztikai számítások, és különböző egyéb történeti forrásokból levonható következtetések révén már tudtunk, e tanúkihallgatási jegyzőkönyvek olvasásával életközeibe kerülnek hozzánk. S nemcsak elősegítik, hogy a század embereinek szavain KÁL Metalia Fasc. 1. Nr. 49. Tas zár, Zimáriy és Orci közti határper. SAN gr. Hunyady lt. Lad. 20. Somogy megye II. köt. 243. p. 119