T. Mérey Klára: Rendhagyó válogatás egy életműből - Tolna Megyei Levéltári Füzetek 9. Tanulmányok (Szekszárd, 2000)
Az erdőgazdálkodás Somogy megyében
ezt a jobbágy közösség kezére adta azzal, hogy csupán ott faizhatnak. Ez valóban elenyésző mennyiség Somogy megye erdeihez képest, 129 melyek kiterjedése Fényes Elek szerint 1847-ben 538 308 hold volt. 130 Az erdők hasznából tehát a jobbágyság csak igen kevéssé részesedhetett, ez pedig megyénkben azt jelentette, hogy az erdőgazdálkodás előmozdításának helyes elve végeredményben 1848 előtt a jobbágyság kijátszásának eszközévé vált. Pedig, hogy az erdő mennyire létkérdés volt a jobbágyság számára, azt éppen az a sok súlyos panasz igazolhatja legjobban, amely a forradalom és a szabadságharc idején a kormány és Noszlopy kormánybiztos elé kerül megyénk területéről. Az 1848. évi törvényhozás felismerte, hogy az erdők hasznosítása a jobbágyok számára mennyire fontos, sőt létkérdés, és ezért a X. törvénycikk a legelóelkülönözés és úrbéri rendezések mellett külön paragrafusban intézkedik arról, hogy a jobbágyok a faizást, makkoltatást vagy más javadalmakat az úrbéri törvények korlátai közt a földesúri erdőkben gyakorolhassák, illetve a két, jobbágyi és földesúri haszonvételt alispáni bírószék előtt elkülöníthessék. Továbbra is a megye kötelességévé teszi az erdők jó karban tartását, s kilátásba helyezi a legközelebbi országgyűlésen egy ni részletes törvényjavaslat előterjesztését, melyre azonban a történelmi események sodrában már nem kerülhetett sor. Irányát azonban ismerjük, mert az 1848. szeptemberi kormányjavaslat fenntartotta a faizási jogot azzal, hogy annak mennyiségi meghatározását vagy megfelelő erdőterület kihasítását kérhetik a jobbágyok, illetve a földesurak. E kormányjavaslat a parasztok részére kihasítandó erdőterület terjedelméről csak annyit mond, hogy az a jobbágyok által élvezett famennyiség becsértékétől függ. Határozottan leszögezi azonban, hogy az úrbéri ölfavágás és összehordás kötelessége mind az elkülönözött, mind a még közösen bírt erdőre nézve teljesen megszűnik, de a földesúr ezért is, mint elveszett úrbéri jövedelméért közállományi kárpótlást nyer majd. Ez a döntő különbség Vö. Szabó István: Tanulmányok a magyar parasztság történetéből. Bp. 1948. 365. p. Fényes E. i. m. 1847. II. rész 61. p. Magyar Törvénytár, 1836-68. évi törvénycikkek. Bp. 1896. 233-4. p. 1848. X. te. 87